HNYK

Honvéd nyugíjas Klub - Szabadszállás

Péntek, tizenharmadik, de szerencsés - Képekben

További képek

Péntek, tizenharmadik, de szerencsés


    Legfrissebb hírek

  • Emléklappal köszöntötte hetvenedik születésnapja alkalmából Spaics József...
  • Közel félezer túrázó vett részt a VI. alkalommal megrendezett Mihajlo Kampos Emléktúrán...
  • A harctéren elesett katonákra emlékeztünk. A részletek a ...
  • A VI. Őszi Strázsa Túrát rendezte a Honvéd Nyugdíjas Klub 2019.10.05-én, mely egyben a...

A Honvéd Nyugdíjas Klub immáron tizenharmadik alkalommal invitálta a Szabadszálláshoz kötődő egykori és jelenlegi katonákat, honvédségi dolgozókat, barátokat, segítőket és támogatókat, érdeklődőket az éves Helyőrségi Honvéd Találkozóra, ahogy az lenni szokott, most is egy pénteki napra. Ez azonban nem tántorított el senkit sem a megjelenéstől.

A július 7-i együttlét aktualitását és témáját egy - a kiképzés szolgálatában létrehozott – alakulat évfordulósora adta. Ötvenöt éve, 1962. október 01-jével alakult meg az MN Páncélos- és Gépjárműtechnikai Kiképző Központ (MN 7260), huszonhat esztendeje lett belőle MH 52. Javítóezred, de hogy „kerek” legyen huszonöt évvel ezelőtt lett MH 52. Hunyadi Mátyás Javítóezred és kapott csapatzászlót, és húsz esztendeje, 1997-ben jött létre jogutódként a Magyar Honvédség Alföldi Kiképző Központ.

A találkozó mottója - az évfordulókhoz kapcsolódóan - „A kiképzés szolgálatában …” „csatakiáltás” volt.

Az évfordulók mindig apropót szolgáltatnak a hivatalos programhoz, lehetőséget adnak egy kis múltba révedésre, de a találkozó szervezésének fő oka természetesen mindig is az, hogy az egykori kollégák, munkatársak, barátok közössége találkozhasson egy- az életüket többé-kevésbé befolyásoló településen, régi munkahelyük maradványainál.

A nagy programkeret most sem változott: kellett egy hely ahol összejövünk, ezt biztosította a József Attila Közösségi Ház, kellett egy hely ahol azokra emlékezhetünk, akik már csak emlékeinkben vannak velünk és ezt a temetőbeli Szabadszállási Honvéd Emlékhely adta számunkra, de kellett olyan hely is, ahol az egykori helyőrséget idézhettük fel, ez volt az Emlékpark, a Parancsnokok parkja és a Hunyadi Mátyás Helyőrségi Gyűjtemény. És ha már ennyi ember összejön, egy kicsit törődni kell a kulináris élvezetekkel is, ehhez az egykori kollégiumi épületben volt lehetőség a katonaszakácsok által kínált étkek elfogyasztásával.

Az állandóság mellett persze változás is kell, amit a felszólalók személye, a felszólalások tartalma, a műsor, a gyűjteményi változások jelentenek és természetesen az, hogy ki válik résztvevőjévé a találkozónak azzal, hogy eljön.

Ebben az évben, a tavalyi harckocsik éve után a magyar katonai gép- és kerekes harcjármű-gyártás történetét dolgozzuk fel, a találkozó része e sorozatnak.

A kiképző központ három fő formációban, tizenegy parancsnok vezetésével, 42 esztendőn keresztül adott keretet az itt szolgálók számára hivatásuk elkezdéséhez, kiteljesítéséhez. A tizenegyből hét parancsnokot tudtunk megszólítani, felkérni egy rövid visszaemlékezésre, a többiek sajnos már csak emlékeinkben vannak velünk.

Az elgondolás az volt, hogy mindhárom szervezet első parancsnoka Fejes Sándor, Horváth Zoltán és Dömény Sándor, valamint a parancsnokként és szakmai, szolgálati elöljáróként is regnáló Geller István szólalnak meg a találkozó elején, a többiek pedig a végén.

Ez egy kicsit másképp alakult, mert Fejes Sándor ny. mk. ezredes, egészségi állapot miatt nem tudott eljönni, bár nagyon készült (ez a meleg idő nem volt a segítőnk), Dömény Sándor bv. vezérőrnagy pedig külföldi szolgálati elfoglaltság miatt maradt távol. De a többi rendben volt.

De visszatérve a történtekhez. A szokásoshoz képest egy órával előrébb, 09,00-ra hirdettük a hivatalos kezdést, s már a kora reggeli nyitásra megérkeztek az első résztvevők. Az időjárás akár barátunk is lehetett volna, de egy kissé mintha sok lett volna a melegből. Hamarosan lelkes köszöntések, baráti csevej zaja töltötte be a parkot, a Közösségi Ház előterét. Az aulában az előző találkozások fényképanyagából nyílt egy kis kiállítás, a dr. Kálmán Lajos teremben pedig egy zenei aláfestéses fényképsor vetítés adott keretet a várakozásnak.

Lassan telítődtek a sorok, persze az a jó, ha minél többen jönnek, de a hullámzó részvétel miatt a jelenlevők számából nem kell semmi következtetést levonni: voltunk már többen és voltunk már kevesebben is. Most ennyien voltak, de most Ők számítottak. Köszönet minden megjelentnek, hogy fontosnak tartotta, hogy itt legyen.

A Himnusz hangjaival, közös éneklésével vette kezdetét a hivatalos program. Horváth Balázs köszöntötte a megjelenteket és felvezette a találkozó eseményeit, majd Farkas Zoltán egyesületi elnök nyitotta meg a rendezvényt.

A Honvéd Vezérkar főnökének köszöntő levelét - a képviseletében megjelent - Sásik Csaba alezredes olvasta fel és adta át számunkra. Ezt követően dr. Báldy Zoltán kedves szavakkal üdvözölte a résztvevőket.

A rendezvényen megjelentek helyükről felállva néma főhajtással tisztelegtek a négy elhunyt parancsnok, Huszár Lajos ezredes, dr. Szilárdi Imre mk. ezredes, Vadász László ezredes, Bíró János mk. ezredes emlékének.

A narrátor útján köszöntötte a megjelenteket Fejes Sándor ezredes, az Ő parancsnoklása alatt az első sorványban kiképzésen lévő Cseh Ferenc akkor honvéd (akinek a dicsérő oklevelét Fejes Sándor százados, parancsnok aláírásával a találkozó napján hozta meg a posta), és Dankó József ny. őrnagy.

Ezt követően Horváth Zoltán ny. mk. ezredes, a javítóezred parancsnoka szólt a javítóezred létrehozásának körülményeiről, feladatairól, az ezred eredményeiről, majd Geller István ny. mk. altábornagy elevenítette fel szabadszállási emlékeit (bár nehezen bírta az állást, de mindezt állva tette, s csak a beszéde végén fogadta el a segítő karokat és az odakészített ülőhelyet).

A szünetet követően dr. Kovács György ny. mk. ezredes, a BEOSZ DAR elnöke köszöntötte a találkozó résztvevőit.

A Honvéd Találkozóknak mindig része valamilyen léleképítő, örömet adó műsor. A mostani rendezvényünkön Pohly Boglárka, a Turay Ida Színház tagja népszerű operettek előadásával szerzett örömet a közönségnek, sőt meg is „dolgoztatta” hallgatóit, akik nagy lelkesedéssel vettek részt a közös éneklésben,

Elhagyva a Közösségi Házat, a Szabadszállási Honvéd Emlékhelyen Máté Sándor alezredes, református tábori lelkész szólt elhunyt társainkról, és kérte Isten áldását mindannyiuk emlékére. A Kopjafák együttesénél a megemlékezés koszorúit Szabadszállás polgármestere, az egyesület elnöke, a megjelent parancsnokok és Baráth István dandártábornok, MH Logisztikai Központ parancsnok helyezték el egy-egy szál fehér szegfű személyes letételével.

A lakótelepi emlékparkban Szabó János ny. mk. vezérőrnagy szólt személyes emlékeiről, a Szabadszállásra vezető és az innen továbbvivő útjáról. Ezt követte a koszorúk elhelyezése a dandár emlékoszlopánál, és Hunyadi Mátyás szobránál. Az évforduló kapcsán Baráth dandártábornok a Hunyadi szobornál koszorúzott, majd a kiképző központ jelenlévő parancsnokai és egykori tagjai közösen helyeztek el egy-egy koszorút a három évfordulós szervezet emlékköveinél.

A Helyőrségi Gyűjtemény előtt Spaics József ny. mk. ezredes szólt a szervezetek által végzett kiképzési feladatokról, majd a helyőrség utolsó parancsnoka, Papp Miklós ny. ezredes elevenítette fel szabadszállási emlékei egy részét.

A Gyűjteményben az évfordulóra néhány változás történt. Tablót kapott maga a Gyűjtemény: miért van, mikor készült, hogyan változott a helye, szerepe és tartalma, kik vettek részt az alakításában. Egy néhány fotó és egy rövid leírás mutatja be Haditechnikai emlékpark eszközei közszemlére tételét és 2017. júniusi felújításukat, újrafestésüket. Önálló tablón (a Katolikus és a Protestáns Tábori Püspökségek támogatásával) kerül bemutatásra az MH Alföldi Kiképző Központnál működő tábori lelkészi szolgálat. A legnagyobb átalakítás a zászlós teremben történt ahol egy nagy tabló anyaga mutatja be a kiképző szervezetek negyvenkét-esztendős működését, szervezetét, parancsnokait a megalakítástól a helyőrség felszámolásáig.

Mindezen programokat - az egész napos fáradtságot elűzendő - egy jó babgulyás és lekváros bukta ebéd követte.

Ahogy az persze lenni szokott, a program bár szükségszerűen irányított volt, de csak így leírva tűnik feszesnek, volt idő, lehetőség a baráti beszélgetésekre, a személyes élmények felelevenítésére. Számos anyaggal gazdagodtunk ismét, tablókkal, okmányokkal, obsittal, drótból készült harckocsi makett különlegességgel. Volt, aki végig követte az eseményeket, mások csak egy-egy részén voltak jelen, vagy közben csatlakoztak hozzánk. Aki ott volt, örömmel és jóérzéssel volt jelen. Ismét megelevenedtek az emlékek, ismét fájdalmat okozott az egykor büszke és rendezett garnizon megszokottól eltérő képe, de a hasznosuló részek némi kárpótlást jelentettek. Egy biztos az emlékeinket senki nem tudja elvenni, azok a romokon is élénken átjönnek.

Ahogy a címben is jeleztem péntek, tizenharmadik, de szerencsés! Igen szerencsés, mert láttuk, érdemes volt ismét belevágni.

Köszönet illet mindenkit, aki részt vett a találkozó megszervezésében, előkészítésében, levezetésében, az ellátásban, a támogatásban, a programokban. De köszönet jár azoknak is, akik eljöttek, értékelve a találkozó létrehozását, a bajtársi közösségeket, akik kíváncsiak voltak az egykori bajtársaikra, munkatársaikra, … akik találkozni akartak, … mert, ahogy azt már megfogalmaztuk … együtt lenni jó! És nekünk, akik ott voltunk, jó volt!

A galéria fotói és számos további fotó található ide kattintva

A Honvéd Találkozó megrendezését segítették, támogatták:

  • Honvéd Vezérkar,
  • Magyar Honvédség kijelölt szervezetei
  • MH Logisztikai Központ és az MH Anyagellátó Raktárbázis (a Honvéd Nyugdíjas Klubbal meglévő együttműködési megállapodás alapján)
  • Szabadszállás Polgármesteri Hivatal
  • Szabadszállási ÁMK József Attila Közösségi Ház
  • GAMESZ
  • Birkás Menyhért vállalkozó,
  • Darabos József vállalkozó,
  • Dr. Benkő Attila vállalkozó,
  • Kis Imre Péter vállalkozó,
  • Pataki Sándor vállalkozó

Horváth Balázs István


Vissza