A térség és a település, avagy a hely, ahol éltünk … [1]
Szabadszállás Bács-Kiskun megye északi részén, a Felső-Kiskunság területén (Budapesttől délre 80, Kecskeméttől nyugatra 40, a Dunától (Dunaföldvár) keletre 30 km-re) található kisváros.
A kistérségi táj mai megjelenését két tényező befolyásolta: a jégkorszak és a huszadik század embere.
A jégkorszak csapadékban nagyon szegény, hideg és zord, majd melegebb szakaszai, a bővizű ős Duna újabb és újabb medret alakított ki, és rakta le hordalékát. Ezáltal alakultak ki a mai Duna-völgy közvetlen közelében lévő termékeny öntéstalajok, az itt-ott megmaradt holtágakkal, a Kunbábony-Kunadacs-Kunpeszér környéki homokbuckák a közéjük szorult tavakkal, mocsarakkal, lápokkal; a Kunszentmiklós-Szabadszállás környéki laposok, turjánok, a selymes füvű rétekkel, a löszös partokon lévő szántóknak való termőföldekkel.
Az ember okozta az utóbbi évezredek legnagyobb változását e tájon. A kistáj halban, vadban gazdag vidék volt, ahol az élet lételeme - a víz - mindenütt jelen volt, ahol a legelő kövér füvén gazdagodott a nyáj, s megtalálta hazáját a szántó-vető nép is. A Duna-völgy lecsapolásával, a vizek elvezetésével azonban nem alakultak ki a várt kedvező feltételek. A csatornák csak a vízelvezetésre szolgáltak, nem igazán alkalmasak az öntözésre, s egyáltalán nem alkalmasak - még a főcsatornák sem - a vízi szállításra. A lecsapolást követően, a talaj rendkívüli sótartalma miatt rohamos szikesedés indult meg a tájon, s mintegy 60-70 esztendő alatt a mélyebb részek teljesen elszikesedtek, fél-sós sivataggá váltak. Ezen másodlagos állapotot - amely önmagában is kuriózum - őrzi az 1975-ben alakult Kiskunsági Nemzeti Park.
A kistérségi településhatárok által bezárt mintegy 802 négyzetkilométernyi terület három kistájhoz tartozik, a
A félig kötött buckás homokvidéken a rendkívül gyenge termőképességű homoktalaj 56%, a réti talaj 30 %, a Duna menti magas és alacsony ártereken a szikes talaj aránya eléri a 27 %-ot. A Dunamelléken kötöttebb öntés, a Felső-Kiskunság területen réti, szikes és laza homoktalajok egyaránt jelen vannak. Ezen réti szikesek növényzetének összetétele szűken csak a sziki élettérre jellemző növényfajok, fajták kialakulására korlátozódik. A Felső-Kiskunság területének egyik meghatározó talajtípusa a meszes, szódás, szerkezet nélküli, un. szoloncsák szik, rendkívül erős sótartalommal. Rendkívül szegény a talajok szerves anyag készlete, a termőréteg vastagsága 500 mm feletti. Erős természeti kárt okoz a szélerózió, a defláció a termőföldeknek.
A kistérség életét meghatározó tényező természetes határfolyója a Duna. A dunai védgát megépülése előtt a térség területei gyakran estek árvizek áldozatául. A gát ma már megfelelő védelmet nyújt az itt élőknek. A kistérség huzamosan belvíz sújtotta, mély fekvésű, területei a haltenyésztést illetve a pihenést, kikapcsolódást célzó horgásztavak kialakítására adnak lehetőséget. Település természeti kincseként az értékes ivóvíz bázisa mellett, megemlíthető a 600-650 méter mélységben fellelhető, ma még nem kellően kihasznált, 35-60 CO fokos vasszulfidos geotermikus hévíz készlet (Kunszentmiklós, Szabadszállás és Kunadacs területén).
1982-ben a Lenin Szövetkezet kezdeményezésére, sokak (vállalkozók, honvédség) részvételével kezdődött meg Szabadszállás város gázhálózatba történő becsatlakoztatása. Kunadacsnál került kiépítésre egy átadó állomás, s az ott lévő hálózatra csatlakozott rá a település, melyhez 1983-ban érte el a gázvezeték. Több ütemben került kiépítésre a kábeltelevízió hálózat.
Szabadszállás várost öt irányból lehet közúton megközelíteni. Északra Kunszentmiklós és délre Izsák felé az 5203-as jelű út, Kerekegyháza felé 5217-es, Szalkszentmárton felé az 5213-as és Fülöpszállás felé az 5214-es jelű út. A település déli részén a belterülettől körülbelül 5 km-re halad az 52-es jelű főút. A város a Budapest-Kelebiai vasútvonal mentén található.
A kistérség gazdag élővilággal bír. A területen található Kiskunsági Nemzeti Parkban a szikes pusztákon, szikes tavakban, édesvízi lápokban, mocsarakban számos ritkaság él.
A szikes gyepek jellemző növénye a sovány csenkesz, a sziki üröm, a bárányparéj, a sóvirág, a sziki őszirózsa, a ritka erdélyi útifű és a különösen szép orchideák, kosborok: a pókbankgó, a szarvasbangó és az agárkosbor.
Az állatvilág is büszkélkedhet különlegességekkel. A Kunadacs melletti mocsárban nemrégen került elő egy európai viszonylatban is ritka csigafaj: Vertigo moulisiana. A Háromszögi-tóban él egy vízi csigafaj: Armiger crista, melynek érdekessége, hogy az egész Duna-medencében csak itt került elő együttesen mindhárom változata (cristatus, nautilus, spinolosus). Az ízeltlábúak közül kuriózum a szikes puszták lakója, a nyári pajzsos rák, mely még a Pannon-tó hírnöke. Az északi pusztákon él a pusztai gyalogcincér és egy endémikus molylepke faj. A halak közül sajnos nagyon visszaszorulóban van a réti csík és a lápi póc. A kétéltűek közül a homokos területek lakója az ásóbéka. A hüllők közül gyakori a színpompás zöld gyík. Nagyon értékesek madaraink is. A bíbic, a mezei pacsirta, a búbos pacsirta, a széki csér, a vörös vércse, az ugartyúk. A vidék legjellemzőbb védett nagymadara a túzok. A szikes pusztán él Közép-Európában a legnagyobb állomány, mintegy 200 példány. Az emlősök közül különös érdekesség a Háromszögi-tó környékén előforduló csíkos egér. Ligetes erdeink és füves rétjeink jellemző apró vadja a fácán, az őz, a vaddisznó, és a mezei nyúl.
Szabadszállás történelme szorosan összefonódik a Jász-kunság történelmével. A tatárjárás után IV. Béla az ország közepén kihalt lakosság helyére kunokat telepített, s oklevéllel erősítette meg jogaikat. Ettől kezdve számítjuk a jász-kun privilégiumot, amely többek között bizonyos fokú önkormányzatiságot is jelentett. Szabadszállás a Jász-kunság későbbiekben Hármas kerületnek nevezett területi egység része volt egészen 1876-ig, míg e területeket be nem olvasztják a vármegye rendszerbe.
Szabadszállás nevével IV. (Kun) László 1279-ben kelt adománylevelében találkozhatunk legelőször Zombath, vagyis Zumbuth-szállás néven. IV. László a kunok helyhez kötése, honosítása érdekében rendeletben tiltotta meg a sátorban lakást, és ezzel egy időben 1279-ben III. Miklós pápa, Fülöp palermói püspök vezetésével hittérítőket küldött a kunok térítésére. Valószínűleg az ő kezdeményezésére épül a Templom-hegyi imaház, mely vélhetően több szállás hitéletét biztosította.
A török hódoltságot megelőző időkben a jász-kun társadalom felépítése a törzsi, nemzetségi alapokon nyugodott. Társadalmuk - a kor viszonyaihoz képest - igen demokratikus. Mivel ez nem illeszkedett a feudális rendszerbe, állandó összetűzésben voltak a környező főurakkal. Szabadszállás a XVI. század közepén a török hódoltság alatt 37 adóköteles házzal rendelkezik (1559.). A hódoltság idején a települést többször az elnéptelenedés fenyegeti. Szerencsére a vérzivatarok idején a települést körülvevő láp és mocsár menedékül szolgált a lakosság számára, ahonnan a veszély elmúltával vissza tudtak szivárogni eredeti otthonukba. A törökön kívül a végvári katonáktól is sokat szenvedett a nép. A sok panaszra I. Lipót védlevelet adott ki a kunoknak.
A XVII. század vége felé fokozatosan megszűnik az állandó katonai nyomás, már csak a császári csapatok rablásaitól kellett félni. A török kiűzése után 1701-ben, a kunok kiváltságait eltörölték. Újból kötelezték a lakosságot, és a császár eladta a német lovagrendnek. A kunok ezen felháborodva Rákóczi zászlaja alá álltak, és a fejedelemtől várták, hogy semmisnek tekintsék az eladást. A bécsi udvar felhasználta a déli katonai szervezetbe tömörült szerbeket, akik 1703. december 01-jén betörtek Szabadszállásra. Legyilkoltak 27 embert, elhajtották jószágaikat, házaikat kirabolták.
A német lovagrendnek eladott kunok sok panasszal és kérelemmel fordultak a császárhoz, és a pozsonyi országgyűléshez, míg végül eredménnyel jártak. Az országgyűlés 1741. évi 9. és 64. Törvénycikke elrendelte, hogy ki kell váltani a Jász-kunságot, és vissza kell venni a német lovagrendtől. A baj csak ott volt, hogy üres volt a királyi kincstár. Ekkor ajánlották fel a kunok, hogy befizetik az eladási árat a királyi kincstárba, kérve őfelségét, hogy magukat kiválthassák, melyet Mária Terézia 1745-ben nagykegyesen megengedett, továbbá a zálogos birtokok alól kimentette, és új privilégiummal régi jussaikba visszahelyezte a kunokat. Ezt volt a megváltás, a redemptió, amely Szabadszállás fejlődését egészen 1867-ig meghatározta. Mivel a redemptió alkalmával bárki földet vehetett és redemptussá válhatott, a nagybirtokos uradalmi rendszer nem tudott kialakulni, s emiatt jelentősebb jobbágyréteg sem jött létre.
A település kiegyensúlyozott fejlődésnek indul. 1770-ben az ősi templom helyére új templom épül, 1765-ben külön leány, 1767-ben külön fiúiskola kezdi meg működését. 1770-ben már 332 tanuló jár iskolába. 1789-ben kezdi meg működését a postahivatal. A lakosság száma 1770-tól 1850-ig 1.700 főről 5.000 lakos fölé emelkedik. 1826-ban megépül az új városháza – hisz 1819-ben Szabadszállás vásártartási jogot kap, ettől kezdve 1871-ig a hármas kerület megszűnéséig mezőváros. 1848-ig választókerületi központ. 1848-ban Kossuth felhívására a település 240 nemzetőrt állít ki. A szabadságharc leverése után vontatottan indul meg az élet. Mivel Haynau javaslatára Magyarországot örökös gyarmatként a birodalomhoz csatolták, így a Jász-kunság az első kerület része lett, melynek élén maga Haynau állt. A jász-kun kiváltságok az 1872-76-os közigazgatási átalakítás során teljesen megszűntek.
Az 1870-es évektől beszélhetünk újabb fellendülésről, amit a kor társadalmi aktivitásának megjelenése is igazol: 1879-ben a Független Olvasókör, 1873-ban az Úri Kaszinó, 1877-ben a Templomsori Olvasókör, 1885-ben az Ipartestület alakul meg. 1884-ben tánciskola létesül. Jelentős fejlődésnek indul a kisipar. Virágkora az első világháború kezdetére tehető. A század végére megépül a vasút, és villanytelep kezdi meg működését. Megalakul a Kunszentmiklós–Dabas–Szabadszállás Takarékpénztár. 1876-ban új és modern gőzmalom épül, mely egyedülálló a környéken.
A megindult fejlődésnek az első világháború vetett véget. Szabadszállásról körülbelül 1400 ember vonult be katonának. A hősi halottak száma 258. 1919 márciusától 1919 júliusáig katonai tanács, direktórium működik. A világháborúban a lakosság komoly anyagi károsodást szenved.
A két világháború közt a település fejlődése stagnál. Ennek egyik oka az 1930-33-as gazdasági világválság, amely megingatta a búza piacát is. Begyűrűző problémát okozott, hogy a kisiparosok - régi hagyomány szerint - gabonaegységre dolgoztak. Sok olyan kisiparos tönkrement, akinek jelentős mennyiségű gabonaegysége halmozódott fel a gazdáknál. A másik ok, hogy 1922. január elsejével, Jakabszállás leválik Szabadszállásról 13.000 katasztrális hold területével (kb. 8.000 hektár), érzékenyen érintve a helyi állattenyésztést. Ezzel szétmorzsolódik a redemptió utolsó maradványa. Az 1850-ben alakult izraelita hitközség a II. világháborúban megszűnt, a zsidókat deportálták.
A második világháború után elsősorban intézményeiben kezd gazdagodni a település. 1951-ben megkezdik a laktanya építését. 1959 őszétől 1962 tavaszáig országos beiskolázású traktoros iskola működik. Később járási kórház, tüdőgondozó, új mentőállomás, szakrendelő intézet, OTP, DÉGÁZ kirendeltség, Egészségbiztosítási Pénztár kirendeltség kezdi meg működését. 1970. augusztus 1-től Szabadszállást nagyközséggé nyilvánítják. 1992-ben rendezik a központot és környékét. 1994-ben átadják az új faluházat és a Kunadacs–Szabadszállás műutat. 1994. október 24-én Szabadszállás Önkormányzata határozott Szabadszállás várossá nyilvánításának kezdeményezéséről. Ezzel kinyilvánítva, hogy Szabadszállás térségi funkciókban gazdag, arculatában kisvárosi település.
1995. július 1-től a Köztársaság Elnökének 93/1995 (VI.2) KE határozata alapján Szabadszállás újra város.
Két településsel tart szoros partner-, illetve testvérvárosi kapcsolatot: a németországi Schönenberg-Kübelberg városával és az erdélyi Vargyas községgel.
2004. december 31-ével Szabadszállás megszűnik helyőrség, katonaváros lenni.
Emlékhelyek, nevezetességek Szabadszálláson
Vendéglátóhelyek Szabadszálláson
[1] A www.szabadszallasvaros.hu honlapon található anyag alapján
