Akik voltunk …
A jogelőd katonai szervezetekre, a katonaelődökre visszaemlékezni a ma élő katonanemzedéknek mindenkori kötelessége.
Az MH Alföldi Kiképző Központ - mint a helyőrség utolsóként megszűnő katonai szervezete – története 1962. október 01-jével vette kezdetét, a jogelőd MN7260, az MN Páncélos- és Gépjármű-technikai Kiképző Központ megalakulásával. A szervezet ún. HM közvetlen alakulat volt, a HM Páncélos- és Gépjármű-technikai Szolgálat alárendeltségében működött.
A kiképző szervezet alaprendeltetését a szervezési intézkedés „a Magyar Néphadsereg csapatai és intézetei számára szükséges harckocsi és gépkocsi technikusi, valamint szakkezelői állomány képzése és nevelése” célban határozta meg. Ennek megfelelően végezte az alakulat a hivatásos és tartalékos tisztek, tiszthelyettesek kiképzését, át- és továbbképzését, a szakkezelői és szakjavítói állomány felkészítését.
Az 1970-es évektől kezdődően jelentős részt kapott a kiképző központ a békében nem „élő”, mozgósítás útján létrehozandó katonai szervezetek felállításában, annak anyagi-technikai bázisának megalakításában és fenntartásában.
A kiképző központ szervezetén belül, 1975. szeptember 01-jével, a tanév kezdetével beindult a tiszthelyettes képzés a Gépjármű-technikai Tiszthelyettes és Szakmunkásképző Iskola létrejöttével. Az iskola korszerű oktatási feltételei lehetővé tették, hogy a tanulók részt vehessenek a szakma versenyeken és többször adott otthont a „Szakma kiváló tanulója” versenyek megyei - sőt - országos rendezvényeinek.
A képzési palettát 1977-től kezdődően, hosszú időre a külföldi szakemberek felkészítése tette színesebbé: jemeni, palesztin, mozambiki, angolai, afgán, görög tisztek, tiszthelyettesek, polgári alkalmazottak képzése is feladatává vált az intézménynek.
A Szakmunkásképző Iskola bázisán, 1985-ben megalakult Gépjármű-technikai Tiszthelyettes Szakközépiskola érettségihez kötött szakmai és katonai felkészítést követően bocsátotta ki a haderő számára a szak tiszthelyetteseket.
Egy alakulat érdekében mindig kitüntető elismerés a hazához, a nemzethez, az eskühöz és a csapathoz való kitartó hűség, valamint a bátorság, a katonai becsület és a bajtársiasság jelképe, az adott katonai szervezetet önmagában is megtestesítő szimbólum, a csapatzászló. A kiképző központot 1986-ban érte a megtiszteltetés mikor is az akkori hagyományoknak megfelelően, az Izsáki Állami Gazdaság csapatzászlót adományozott az alakulat részére. Kosztolányi Dezső szavaival: a „Csak bot és vászon, de nem bot és vászon, hanem zászló”.
A "BAKONY" fedőnévvel jelzett szervezési feladat kapcsán megkezdődött a helyőrség részbeni felszámolása. A harckocsi dandár nyitotta a sort, s ennek következtében 1989-től a helyőrség-parancsnoksági teendőket a kiképző központ látta el.
1990-től egyedül az intézet maradt meg, minden más alakulatot felszámoltak, majd megjelentek a néhány fős állománnyal bíró raktár szervezetek.
1990. július 15-étől a csapatzászló használatát - a jelképei miatt - nem engedélyezték, a zászlót a kiképző központ megőrzésre átadta a Hadtörténeti Intézet és Múzeum részére.
A létrehozásától kezdődően Kossuth-I és Kossuth-II laktanyákként nevesített és nyilvántartott elhelyezési körletek összenyitásra kerültek. Bár a nyilvántartásokban az elnevezését sosem módosították, de a laktanyának új névadójaként - mint kiképző katonai szervezet - Hunyadi Mátyást tekintettük, elismerve katonai tevékenységét, a kultúra és a tudomány iránti megbecsülését. Bronz mellszobra - Kiss Kovácsné Tóth Emőke alkotása - avatására 1991. május 18-án volt.
1991. június 01-jével a Gépjármű-technikai Tiszthelyettes Szakközépiskola kivált a kiképző központ állományából és önálló katonai szervezetté alakult.
1991. augusztus 31-ével megszűnt az MH Páncélos- és Gépjármű-technikai Kiképző Központ, bázisán új szervezet alakult.
Az MN Páncélos- és Gépjármű-technikai Kiképző Központ parancsnokai
* * * * * *
A kiképző központ helyén új szervezet, az MH 52. javítóezred kezdte meg tevékenységét. Az alakulat az MH Anyagi-technikai Főcsoportfőnökség állományából a szárazföldi haderőhöz került. A szervezési intézkedés rendeltetéseként „A saját és az MH csapatai (utalt katonai szervezetek) fegyverzeti és technikai eszközei haditechnikai biztosítási feladatai végrehajtása, illetve az ebben való részvétel (technikai kiszolgálás, javítás, vontatás), mérőeszköz hitelesítés, szakemberképzés és felkészítés” feladatkört határozta meg az ezred részére.
Érdekessége a történetnek, hogy a javítóezred egyetlen kiképző százada mintegy kétszer annyi féle szakmai kiképzést végzett (igaz, hogy szakmánként csak néhány fővel), mint a jogelőd kiképző központ három kiképzési osztálya, csak ez utóbbiak szakmánként 15-80 főt készített fel egy időben).
Az ezred alapfilozófiáját – lévén technikai jellegű „szolgáltató” szervezet- az ISO 9000 szabványrendszer alapgondolatának átvétele adta: „Ha a vállalat minden működési folyamatát érintő intézkedés – beszerzés, termelés, adminisztráció – megfelelően van megtervezve és működik, akkor a kibocsátott termék/szolgáltatás automatikusan eleget tesz a vevő legmagasabb szintű igényeinek is.”
Az ezred feladata volt a páncélos- és gépjármű-technikai szaktevékenységben jelentkező kapacitásigény, továbbá a koalíciós szakmai irányultságok megszűnéséből adódó technológiai űr kitöltéseként a közepes harckocsik, darus és csörlős harckocsi vontatók, lánctalpas mentőjárművek, terepjáró tehergépkocsik, kotrógépek emeltszintű műszaki felülvizsgálata, közepes harckocsik, önjáró tarackok hosszú idejű tárolásba helyezése, daruszerkezetek hitelesítése, páncélozott szállító harcjárművek javítása, alkatrészei, részegységei felújítása.
Új feladatként jelentkezett a helyőrség életében az Európai Fegyveres Erőkről szóló Szerződésben foglaltak szerint, a helyőrséget, a helyőrségi alakulatokat és a fegyverzet csökkentés végrehajtását ellenőrző hazai és nemzetközi csoportok fogadása. (Három év alatt, húsz alkalommal tizenöt ország katonái, 152 fő tett ellenőrző látogatást a helyőrségben.)
Az őrzés védelem terén új elem jelent meg: a fegyveres biztonsági őrség. A saját közalkalmazotti állományból szerveződött őrség személy- és teherforgalom engedésére szolgáló portaszolgálatokkal, őrkutyákkal megerősített járőrökkel, felállított őrökkel, zárt telephelyek kutyás őrzésével oldotta meg feladatait.
A jogelőd katonai szervezet megalakulása 30. évfordulóján a honvédelmi miniszter csapatzászlót adományozott, és 1992. október 01-jétől engedélyezte a névadó nevének viselését az ezred részére. Ekkortól a megnevezése MH 52. Hunyadi Mátyás javítóezred lett.
Kiemelkedő feladat volt az egység életében az első jelentősebb szakmai megmérettetés, az 1993. januári eleji KAPOS-93 parancsnoki- és törzsvezetési gyakorlat, ahol - megelőzve más, nagyhírű katonai szervezetet - „eredményesen megfelelt” minősítést kapott.
A szakmai vezetésben, a parancsnoki és törzsmunkában a javítóezred alkalmazásában az addigi elvektől eltérő változatának bemutatásával jó szakmai elismertséget szerzett az állomány.
Megújult a csapatmúzeum, 1994. március 29-én került átadásra, megnyitásra az Emlékszoba.
Szabadszállás városavató ünnepsége programjának (1995. szeptember 09.) része volt az ezred újonc sorkatonáinak - a település központjában tartott - ünnepélyes katonai eskütétele, továbbá szerevezési és biztosítási feladatok átvállalásával járultunk hozzá a rendezvényhez.
1996 júniusában az alakulat adott otthont a Magyar Honvédség közlekedésbiztonsági vetélkedőjének.
1996-ban az ezred képviselői több alkalommal tettek látogatást az Amerikai Egyesült Államok Magyarországon állomásozó csapatainál (Tatárszentgyörgy gyalogsági, harcjármű és tüzér lövészet, Taszár téli gépjármű-vezetési tréning), illetve fogadták képviselőiket, és a civil kapcsolatok csoportot.
A Magyar Honvédség átalakulása részeként 1997. február 28-ával az ezred a hadrendből törlésre került, bázisán újabb kiképző szervezet alakult meg.
Az MH 52. Hunyadi Mátyás Javítóezred parancsnokai
* * * * * *
Az MH 52. Hunyadi Mátyás javítóezred és az MH 108. Mészáros Lázár önálló gépesített lövészzászlóalj (Baja) jogutódjaként, a javítóezred (Szabadszállás) és az MH 15. Kalocsa légvédelmi rakétaezred (Kalocsa) bázisain, a honvédelmi miniszter 118/1997. határozatával 1997. szeptember 01-jei hatállyal megalakította az MH Alföldi Kiképző Központ katonai szervezetet, az MH 2. Gépesített hadosztály csapattagozatú, kiemelt dandár szintű, kiképző katonai alakulatát.
A szervezési intézkedés rendeltetéseként a mozgósítás útján megalakuló katonai szervezetek ez irányú feltételeinek megteremtését, a tevékenység tervezését - szervezését - végrehajtását, a saját és más csapatok részére a hadkötelezettség alapján szolgálatot teljesítő sorállomány katonai alap és szakalapozó kiképzését, a szerződéses állomány szakkiképzését, a hivatásos, szerződéses és tartalékos állomány továbbképzését, a tartalékos állomány átképzését, továbbá a polgári védelmi feladatokban való közreműködést, segítségnyújtást határozta meg a kiképző központ részére.
Mindezeken túl feladatává lett az ún. utalt szervezetek ellátási és kiszolgálási kötelezettsége, a helyőrségi vonatkozású feladatok (lakásgazdálkodás, lakótelep, nőtlenszálló, egyéb honvédségi létesítmények üzemeltetése, fenntartása, katonai rendészeti és kegyeleti tevékenység) végrehajtása. Folytatta az Európai Fegyveres Erőkről szóló Szerződésben foglaltak szerinti hazai és nemzetközi csoportok fogadásával kapcsolatos tevékenységet.
Az alakulat tevékenységét kettő helyőrségben, állományát megosztva, Szabadszállás helyőrségben lévő parancsnokság vezetésével, Szabadszállás és Kalocsa településeken (részeivel Öregcsertő-Csornapuszta és Barka bázisok területén) hajtotta végre.
A kiképző központ arculati elemként vallotta magáénak a
„KEMÉNYEN, FÉRFIASAN, EMBERSÉGESEN!”
jelmondatot, amely egy új minőségű, magas fizikai és szellemi erőkifejtést igénylő, a korábbiaknál nagyobb megterhelést jelentő kiképzésre, a nehézségek és a kemény megterhelés elviseléséhez szükséges lelki, fizikai erő és akarat meglétére, továbbá az emberi jogokat, emberi méltóságot elismerő módszerekre és magatartásra utal, úgy a kiképző és az újonc állomány között, mint a kiképzendők egymáshoz való viszonyában.
A megalakítás részeként, a felkészülés folyamán az alakulat állománya 1997. szeptember 23-24-én módszertani foglakozást és bemutatót tartott az új rendszerű kiképző központokba történő behívás elméleti és gyakorlati végrehajtása témakörben az MH felsőszintű vezetése, a hadosztályparancsnokságok kirendelt állománya, az alakulatok parancsnokai, törzsfőnökei, kiegészítési szakszolgálathoz, valamint az egészségügyi szolgálathoz tartozó beosztott állománya részére.
1997 novemberében indult be az Alföldi Kiképző Központ nevéhez fűződő első sorvány kiképzése. Decemberben a honvédelmi miniszter látogatta meg az állományt.
A kiképző központ kilenc kiképző zászlóalja (1-5. Szabadszálláson, 6-9. Kalocsán) a Magyar Honvédség sorállományának kiképzését végezte elsősorban a Dunától keletre elhelyezkedő csapatok számára.
A katonák nagy létszáma miatt az állomány haza- és visszautazása némileg szokatlan módon, közvetlenül a laktanyában létrehozott ideiglenes „autóbusz állomás” igénybevételével került megoldásra, tehermentesítve ezzel a település vasútállomását és buszfogadó megálló helyét. A vasúti és autóbusz elővételi jegyárusításra a zászlóalj épületekben volt mód. Több irányjárat szerveződött (Budapest, Miskolc, Szolnok, Debrecen, Szeged felé). Kalocsán a laktanya mellől indult a katonavonat összehangolva a Budapest, Szolnok- Debrecen-Nyíregyháza, Szeged irányokba közlekedő vonatok menetrendjével.
A kiképzési feladatok előkészítése, megszervezése, végrehajtása szintén gondos tervező- és szervező munkát igényelt. Lövészeti időszakban napokig valóságos autóbusz konvojok közlekedtek Szabadszállás és Öregcsertő-Csornapuszta (lőtér) között, egy-egy időszakban annak elején (alaplőgyakorlatok) és közepén (1. számú és szakalap lőgyakorlatok). Hasonlóképp „csúcsra járatott” volt az alaki gyakorlópálya, a harcászati gyakorlótér és a gép- és harcjármű vezetési pálya.
2002-ben, a helyőrség megalakulásának 50. évfordulója, a kiképző központ és jogelődei megalakulása 40. évfordulója tiszteletére emlékkövek kerültek felállításra az alaki gyakorlópálya, az alakuló tér mentén. Minden egyes követ az adott szervezet egy-egy parancsnoka, vagy katonája leplezett le.
1998-2003. között évente nagy erőkkel vett részt a kiképző központ az észak-magyarországi folyók, a Tisza és a Duna mentén folyó árvíz elleni védekezésben, a lakosság mentésében, a 2000. évi Ágasegyháza környéki erdőtűz megfékezésében.
2003. november 02-án felavatásra került a „Szabadszállási katonák emlékére” ajánlott kopjafa.
Állíttatott mindazok emlékére, akik Szabadszálláson teljesítettek katonai szolgálatot, és ma már az égi hadakat szolgálják. (A jelfa 2009. júliusában kiegészült a „Szabadszállási honvédségi dolgozók emlékére” ajánlott kopjafával, s azóta, együtt alkotják a „Szabadszállási honvéd emlékhely”-et.)
Az MH Alföldi Kiképző Központ és jogelőd katonai szervezetei révén, mindkét helyőrségben a honvédség elismertsége, elfogadottsága az önkormányzatokkal, a társ katonai szervezetekkel, rendvédelmi szervezetekkel, az egyházakkal és a civil szerveződésekkel jó, kapcsolattartása a lakossággal korrekt, rendezett volt.
A kiképző központ parancsnokai
A hadrend változásának következtében a kiképző központ 2004 nyarától már nem fogadott újoncokat felkészítésre (kiképzési eszközeit, felszereléseit az MH Tapolcai Kiképző Központ vette át).
2004. augusztus 31-én 09,00 órakor a Hunyadi Mátyás laktanyában az utolsó zászló levonásra került sor, majd a Helyőrségi Klubban ismertetésre került a honvédelmi miniszter 66/2004. határozata, melynek értelmében
Szabadszállás 2004. december 31-ével megszűnt katonai helyőrség lenni!
Már nem sok volt hátra, csak új gazdát kellett találni
Szabadszállás Város Önkormányzata és a Honvéd Nyugdíjas Klub elfogadta a felkérést, a megbízást.
Az őszre és a tél elejére maradt a „legegyszerűbb” feladat, a teljes felszámolás tisztességes végrehajtása és a helyőrség olyan állapotú hátrahagyása, hogy minél tovább megőrizze a szebbik képét.
Sikerült!
Horváth Balázs István
