Beszámoló a 2019. március 23-i túráról

A túra alapötlete, hogy összekapcsolja a Kinizsi Százas klasszikus, szárligeti útvonalának Koldusszállás-Szárliget szakaszát az újabb útvonal Koldusszállás-Tata szakaszával.

A túra végighalad a tatai Öreg-tó körül közben megcsodálhatjuk a tatai várat. A túra emellett elkalauzol a vadregényes Vértesbe, érintve többek között Vitány-várat.

 Az Iszkiri túrák tehát egyedi módon kapcsolnak össze két K-100 szakaszt, valamint további izgalmas, szép helyszíneket mutatnak be.

 Ezt a csodás beharangozó szöveget elolvasva idén második alkalommal döntöttem úgy, hogy a határaim feszegetéseként rész veszek a március 22-23-án megrendezésre kerülő túrán, amely az első 26km-es Vértes-kör” után Tatáig tart, ahol az Öreg-tavat megkerülve indul vissza Szárligetre, így a túra távja 109,63 km, 2608 m szintemelkedéssel.

Szabadszállásról kissé hideg de tiszta időben indultam el Szárliget felé, ahol a túra rajt-cél állomása található. Az álmos kis vértesi településre reggel 06:15-re érkeztem, ekkor már több autó állt az épület körüli parkolóban, több ismerőssel köszöntöttük egymást.

 A regisztráció után a rajtolás következett ami kicsit elcsúszott, így 7:30-kor paksi túratársammal indultunk neki az Országos Kéktúra jelzésen, hogy megkezdjük a „Vértes kört”.   Amely érintette a 428 m magasságú Határ-hegyet, a csodálatos panorámájú  Vitány-vár romját, majd a híres Rockenbauer-fa mellett elhaladva  Körtvélyesi-kilátót. Ahonnan visszaereszkedve a Mária-szakadék szélén végigsétálva értünk le Csákányos pusztára, innen már csak 3 km volt hátra és visszaérkeztünk a művelődés házba. 

Ekkor már szinte dél volt, ezért egy gyors ebéd elfogyasztása és egy kis pihenés után indultunk utunk hátralevő  szakaszára, abban a boldog tudatban hogy odafelé teljesítjük a túra szintemelkedésének a 2/3-át.  

Szárligetet elhagyva kezdődött rögtön a szintemelkedés, ez a Zuppa-nyeregig vezet, ami visszafelé nem kicsi lejtő lesz, és két éve itt haladva szakadt a hó, és síkosította az egyébként sem barátságos lejtőt.

Az M1-es autópálya alatt áthaladva értük el Nagyegyházát, amelyen áthaladva kapcsolódott hozzánk egy „első bálozó” hölgy, aki Tatáig velünk tartott, élete első 71 km-es túráján.  

Így értük el ezen szakasz első Ep-jét a Somlyóvári kulcsos házat ahol szúróbélyegzős pecsételés után indultunk tovább Tornyópuszta irányába, ahol hot-dog volt az ellátmány a túrázóknak, uzsonnaidőben. Elfogyasztása után gyorsan elindultunk, hisz volt még hátra az oda úton 30 km.

A Koldusszállás-vadászház mellett elhaladva közölte társam, hogy „innen kezdődik a túra” utalva arra, hogy jön három hosszú alattomos emelkedő a következő 9,5 km-es szakaszon.  A futók kezdtek érkezni szemből, akik már eljutottak a fordulóig. Kezdett sötétedni, és a levegő is hűlni amikor elértük a Szent Péter-templom romjánál levő EP-t.

Pecsételés után érdeklődtünk, hogy valami folyadékpótlási lehetőség van-e. Sajnos nemleges választ kaptunk, és felvilágosítást hogy 3 km múlva Bajon a templom mellett van kút. Mivel 1,5 l víz volt csak nálam, és Szárligeten volt utoljára lehetőség hozzájutni, ezért gyorsan lereszkedtünkt ,hogy  minél előbb folyadékhoz jussunk. Ekkor már 19:30 volt az idő, betértünk egy boltba plusz folyadékért, nehogy visszafelé hasonlóképpen járjunk.  Innen már aszfaltjárdán haladtunk, hiszen Baj és Tata szinte össze vannak nőve, szinte csak a vasúti pálya választja el.

Tatán az Est-mozi ad otthont a túrázoknak, itt kétszer kell pecsételni, a tó megkerülése előtt, és után is. A második pecsételés után megkaptuk esti kalória pótlásunkat, egy sajtos perecet.   Leültünk és megvacsoráztunk, közben társunktól elbúcsúztunk, aki csak eddig jött velünk. Egy kávé elfogyasztása után indultunk vissza a hátralevő 39 km-es távra, hogy a maradék 1000m szintet sikeresen küzdjük le.  

Első kemény szakasz visszafelé a Szent Péter templomromig tartó 169 m emelkedés, ami egy patakmeder szélén kövekkel, gyökerekkel erősen tűzdelt szakasz.  Hamar felértünk az EP-re, nem időztünk sokat, mert minden megállás után a lábaink megmacskásodtak, nehéz, szinte csak pingvines totyogással indultam be.  Egy komoly emelkedő leküzdése után megérkeztünk Tornyópuszta EP-re, ahol meleg leves, tea, kávé, minden édes sós finomság fogadott. Jóleső éjszakai kalóriapótlás után, megindultunk a maradék 16,5 km-re.

A fáradtságtól és a lábfájdalmaktól kissé meglassulva, teljesítettük a maradék távot. Így sikerült reggel 06:28-ra beérkezni a célba, ahol a szervezők mosollyal, tapssal fogadtak.