Gödöllő és Isaszeg tanulmányi út
Egy kissé borongós májusvégi reggelen indultunk újabb tanulmányi utunkra, amely két programsorozatunknak is része volt. A keretlétszám szinte a meghirdetéskor be is telt, oly nagy volt az érdeklődés.
A magyar harckocsi valamint a magyar katonai gép- és kerekes harcjárműgyártás történetét feldolgozó programsorozatunk záró rendezvényeként, elsőként a CURUS Gödöllői Harcjárműtechnikai Zrt-hez vezetett az utunk. Sajnos nem volt „stílszerű” a belépőnk, mert az utazáshoz nem a CURRUS ARIES-VOLVO típusú autóbuszt kaptuk, hanem az Ikarus 256-ost, de azért ez is végigvitt utunkon.
Marcsó Károly, egykori kollégánk és Baran János titkárvezető fogadták csoportunkat. Finom pogácsával és ásványvízzel kínálták a csapatot, amit nem kellett sokszor ismételni, „Vevők” voltunk a kínálatra.
Baran úr adott tájékoztatást a Társaság múltjáról, jelenéről és lehetséges jövőbeni feladatairól. Majd Spaics József, aki egykor a cég vezérigazgatója is volt, tett néhány múltra vonatkozó kiegészítést, és Bánáti Csaba mondta el élményei egy részét, ami a Gödöllői Gépgyárhoz, mint elődhöz kötötte.
A tájékoztatót egy üzemlátogatás követte Marcsó Karcsi vezetésével. Ennek során végignéztük a megmaradt üzemrészeket, az éppen bennük lévő javításban, tárolásban lévő eszközökkel együtt. Csak egy személyes benyomás: mindamellett, hogy volt néhány újabb épület és a technológiai eszközökben is látszott a fejlődés, de kissé nyomasztó volt látni, hogy az 1977-78-as ottlétemkor sem újszerű épületekben folyik jelenleg is a munka és ezek az épületek magukon viselik az elmúlt évtizedek egymásra rakódó nyomait.
Utazásunk egy másik programsorozat, „Az 1848-49-es szabadságharc eseményei, dicsőség és mártírhalál” eseményeinek is része volt, s e mellett zárta a „Tavaszi hadjárat-2019.” rendezvényünket. Gödöllőről az 1849-es szabadságharc tavaszi hadjáratának egy meghatározó csatájának helyszínére, Isaszegre vezetett tovább utunk. A Zöld Sasok panzió és étterem volt a következő fontos állomás, ahol egy finom és tartalmas ebéd várta a társaságot.
Innen gurultunk át a tényleges úti célunkhoz az isaszegi Falumúzeumhoz, ahol Szmolicza József gyűjteménykezelő várt minket.
Az isaszegi Helytörténeti Gyűjtemény az 1880-as évektől gyűjti a település régészeti, történeti és néprajzi emlékeit. A gyűjtemény létrejötte önmagában is regényes, megismeréséhez érdemes ellátogatni a http://muzeum.isaszeg.hu honlapra.
A Falumúzeum egy helyi parasztlakás szoba és konyha enteriőrje, az elmúlt korok leletanyagai mellett a település két korszakos eseményét, az 1849. április 6-ai ütközetet és egyéb emlékei közt a II. világháború idején itt folyó harcokat mutatja be.
Csoportunka természetesen a hatalmas, 2x4 m-es, kb. 1000 figurális ábrázolású, Homoki Gyula miniatűr hadtörténelemmel foglalkozó kiállítás-rendező által készített dioráma fogta meg, amely időben és térben kissé sűrítve mutatja be a csata legfontosabb mozzanatait. Itteni kalauzunk ennek segítségével vázolta fel az eseményeket, mutatta be annak fontosabb történéseit és összefüggéseit. A gyűjteménytől a Honvéd emlékműhöz mentünk, amely a település déli részén, egy uralgó magaslaton emelkedve állít emléket a győzteseknek. A dombról le- és széttekintve megismerhettük a 170 évvel ezelőtti küzdelem közeli és távolabbi helyszíneit. Látogatásunk végén koszorút helyeztünk el az emlékműnél és a közelgő vihar, morajló ágyúzásnak tűnő hangjai mellett, sietve szálltunk buszra, és egy kellemes program után elindultunk haza, Szabadszállásra.
Horváth Balázs István
Fénykép: Buza Vince
