Egyesületünk már hagyományos bortúráját rendezte szeptember 5-én vasárnap, de idén új helyszínt kellett választanunk, így Szekszárd helyett Császártöltés környékén barangoltunk.

 Szabadszállásról busszal indultunk reggel 8 órakor Kecel irányába, hogy Kecel-Császártöltés közötti úton Császártöltés-Kiscsala mellett megálljunk, mivel ha bortúra a rendezvényünk neve, illik túrázni. Így döntöttünk 13-an, és mi innen indultunk Császártöltés irányába.

Aki nem túrázva szerette volna elérni a túra végét, őket a busz a Hajósi Érseki Kastélyba szállította, ahol idegenvezetéssel nézhették végig a múzeumot.  

A hajósi kastély méltósága önmagáért beszél. Az épület szépségénél fogva önmagában is egy letűnt történelmi kor és jelenünk kulturális életének lenyomata. Csoportunk látogatása során idegenvezető tolmácsolásával megtekintettük a Bács-Kiskun megyei vadászok Kárpát-medencei barangolásai során gyűjtött emlékeket, relikviákat és trófeákat is.

A túrázó csapat 9 óra után indult el befelé a mocsár irányába egy löszfal mellett, ahol a löszfalban levő vájatok gyurgyalag fészkeket rejtettek.  Tovább haladtunk egy erdős részen, és itt már jobb oldalt a fák között lehetett látni a mocsár vízfelületét. A következő kereszteződésnél jobbra foldulva értük el  a Vörös-Mocsár tanösvényt amely 2,5km hosszan halad a mocsárban és néhol fapallókon lehet haladni az ingoványos néhol növényzettel erősen benőtt útvonalon. Út közben ahogy melegedett az idő a békák hangja jelezte, hogy ez az ő otthonuk, hangos csobbanással vetették bele magukat a mocsár vizébe. Csapatunk kissé megpihent a táv felénél. A tanösvényről kiérve, értük el a Dunavölgyi-főcsatornát, vagy ahogy itt nevezik a „Báger”-t . Innen már megláttuk Császártöltés templomtornyát, és a híd után megindultunk a település irányába. A település központjában pont egyszerre értünk oda a busszal érkező csapathoz, így a borházig hátralevő 800m távolságot együtt tettük meg.

 A Bergervin borház ügyvezetője Berger Gábor és felesége fogadott a borház fröccsteraszán, megterített asztalokkal, hogy a marhapörkölt ebédet itt fogyasszuk el. Hozzá kísérő italnak, friss limonádét, előző nap préselt mustot, szódavizet kínált vendéglátónk.

 Az ebéd elfogyasztása után vette kezdetét a borkostoló, ahol olyan különlegességeket kóstolhattunk, mint a mézes generosa amely bodzavirággal, mézzel volt érlelve, vagy a kékfrankos rozé ami málnaborral lett illatosabbá, különlegesebbé téve.  Hagyomány borok is kostolás alá kerültek, generosa, chardonnay, vagy a tulajdonos a pince fennállásának 20 éves évfordulójára az édesapjának készített vörös cuvée.

 A kostoló végén elbúcsúztunk a Berger családtól, és indultunk a buszunkhoz, hogy kellemesen megfáradva hazatérjünk.

Bilki Éva - Asbóth György

Fotók: Bilki Éva és Asbóth György