Egy kis logisztikai szakmai barangolás
Egy leheletnyi friss bakonyi szélre vágyakozva vágtunk bele a mai (2022. május 18.) utazásunkba. A Honvéd Nyugdíjas Klub szakmai kirándulásának célállomása Szentkirályszabadja volt, és ott, az új raktárbázis.
Bugyi András alezredes, az MH Anyagellátó Raktárbázis mb. parancsnokhelyettese és Hatvani Szabolcs alezredes, a Központi Logisztikai Bázis parancsnoka fogadtak bennünket, és a raktárépület hatalmassága, ami már a megpillantásakor lenyűgöző volt.
Kezdetül tájékoztatót hallhattunk vendéglátóinktól a Magyar Honvédség Anyagellátó Raktárbázis és a Logisztikai Bázis történetéről, feladatáról, felépítéséről, az MH logisztikai rendszerében betöltött szerepéről, a működés rendjéről. A vetítettképes előadások és a kérdés-felelet sorok után jött a „bejárás”. Az épülethatalmasság belsejében az építmény szélte-hossza-magassága és állványrengetege erőteljes és látványos bizonyítéka volt önnön testméretbeli kicsinységünknek, és a betárolható, mozgatható, anyagtömeg elképzelhetetlen mennyiségének. Nemcsak az ilyen jellegű építmények természetes, logikus, és egyszerű(!) rendje, de a kivitelezés célszerűsége is elismerést váltott ki nemcsak az egykori szakmabeliekben, de a laikusok körében is.
Utunkat folytatva Csopakon, az MH 2. számú Kiképzési, Oktatási és Regeneráló Központban fogyaszthattunk el egy ízletes és bőséges ebédet. Nem csak az ellátás, de az ott dolgozók kedvessége is jól esett. És persze még mindig folyt az adomázás is és az emlékidézés, hiszen a házigazda Bugyi alezredes nem csak régi ismerős, de jó barát is volt, és a vidámságban is partner. Bár ottlétünk csak röpke idejű volt, de rögvest feltűnt az egykori csapatpihenő gondozottsága, a látogatók felé megnyilvánuló kedvesség.
Búcsút intve a szakmai program helyszíneinek hazafelé vettük az irányt. A ragyogó napsütésben, a kirándulóbarát időben kellemes látvány volt a magyar tenger hatalmas és csodaszép víztükre, a vízen sikló vitorlások kecsessége és a horgászok – lélekvesztőnek tűnő – ladikos imbolygása.
A visszaút során – egy kis vargabetűvel – Ozorára tértünk be, a magyarok által Ozorai Pipóként emlegetett Philippo Scolari által a XV. század elején építtetett, főúri pompával rendelkező várkastélyhoz. Kedves idegenvezetőink – akik végig kísérték csoportunkat a szépen és látványosra berendezett termek során – előadásából nem csak az építtető, de a vár történetét is megismerhettük. Méretében, egyszerű formájában és tartalmában egyaránt egy gyönyörű ékszerdobozban járhattunk. Csak közbevetésként: Ozorán volt a ’48-as honvédsereg második győztes ütközete 1848. október 7-én.
A várszemlét követően immár ténylegesen hazaindult kis kompániánk. Már csendesebben, kissé meg-, de nem kifáradva, még mindig vidámsággal telve tértünk haza.
Köszönjük Buza Vincének – aki épp e napon vehette át megérdemelt elismerését s így távollétében e cikk írója vehette át a kísérő szerepkörét – az előkészületeket. És köszönjük vendéglátóink, idegenvezetőink, segítőink munkáját, amellyel egy nagyszerű, élmény- és látvány dús kirándulás részeseivé segítettek bennünket. És persze köszönet az utazóknak, hogy részvételükkel értelmet adtak a programszervezői munkánknak.
Horváth Balázs István
