Október 6-án, az Aradi Vértanúk Emléknapján, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követően Aradon kivégzett 13 vértanúra, valamint az ugyanezen a napon, Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajosra, Magyarország első független, felelős kormányának miniszterelnökére emlékeztünk a Petőfi Sándor Általános Iskola emlékművénél, majd a temetőben az Egyesületünk által létesített 48'-as emlékműnél.

Egyesületünk elnökének emlékező gondolatai az alábbiakban olvashatók:

 

Tisztelt Megemlékezők!

Október 6 nemzeti gyásznap. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc

leverése után véres megtorlás következett.

A szabadságharc tragikus kimenetelének előzménye volt Görgey Artúr

honvédtábornok és az – osztrákok által segítségül hívott – orosz cári csapatok

vezérei közötti világosi tárgyalások, majd ezt követően a fegyverletétel 1849.

augusztus 13-án a csigérszőllősi pusztán. Egy fegyverletétel sosem lehet

pozitívum, de Görgey belátta, hogy öngyilkosság lett volna 35-37 ezer fős

seregével szembeszállni a 200 ezresre tehető orosz csapatokkal

Világoson, az egykori Bohus-kastély, múzeumjában látható az az asztal,

amelynél – az ott található felirat szerint – aláírták a fegyverletételi

egyezményt. „Valójában nem írtak alá semmit –– csak egy szóbeli egyezség

volt,” cáfolta meg Ujj János helytörténész.

Sokszor felmerül a kérdés 13-ak vagy 17-ek?

Az aradi vértanúk az a 13 magyar honvédtiszt (12 tábornok, 1 ezredes) akiket az

1848-1849-es forradalom és szabadságharc leverése után az abban játszott

szerepük miatt Aradon kivégeztek. Ezen honvédtisztek száma valójában 16, de

az emlékezet mégis az aradi 13 vértanúként emlékezik. Mindegyikük aktív

katonatiszt volt. Volt, aki az osztrák Császári-Királyi Hadseregből lépett ki és a

magyar honvédseregben szolgált. Kiss Ernő altábornagy, Lázár Vilmos ezredes,

a többiek vezérőrnagyi rendfokozatúak voltak.

1849. október 6-án hajnalban négy főtisztet agyonlőttek a vár 6. számú

kapujának közelében, kilencet pedig felakasztottak a vársáncon kívül, ám az

osztrák várparancsnok nem engedte a kivégzettek keresztényi módon történő

elhantolását, mondván, hogy „a katona ott pihenjen, ahol elesett”. A volt

kormánybiztos Csernovics Péter, Damjanich János feleségének, Emíliának a

rokona azonban lefizette a hóhért és az őröket, így emberei kicsempészték

Damjanich és Lahner György (akit pont a születésnapján végeztek ki) holttestét,

és a mácsai Csernovics-kastély parkjában temették el. Gróf Leiningen-

Westerburg Károlyt a család kérésére kihantolták és a 19. század hetvenes

éveiben Borosjenőben temették újra.

 

1871-ben egy gránitlapot helyeztek el a kivégzés vélt helyszínén, tíz év múlva,

1881-ben pedig felállították a ma is látható obeliszket, amelynek a talapzatában

1974-ben, a kivégzés 125. évfordulóján helyezték el a mártír tábornokok közül

11-nek a földi maradványait. Kiss Ernőt a délvidéki Eleméren, Dessewffy

Arisztidet pedig a felvidéki Margonyán temették újra évtizedekkel korábban,

családjaik kérésére.

A többiek teteme az 1930-as években végzett ásatásokkor került elő, és az

aradi köztemetőkben helyezték el őket, hogy aztán 1974-ben újra temessék a

tábornokokat. A kutatásnak az lett az egyik meglepő eredménye, hogy a

közemlékezet tévesen jelölte meg a kivégzések helyét; a mostani obeliszktől

mintegy 200-250 méterre lehetett, a Maros és a várfal között, ahol most a

Temesvár felé vezető műút húzódik. A kivégzettek a magyar szabadságért adták

életüket, de a 13-ak közül egyik sem nyugszik a mai Magyarország területén.

13 vértanút tart számon a közemlékezet, de tulajdonképpen 17 főtisztet ítélt

halálra a „bresciai hiéna”, Julius Jacob von Haynau osztrák táborszernagy.

Elsőként Ormai-Auffenberg Norbertet, Kossuth Lajos szárnysegédjét végeztette

ki, akit az arad-hegyaljai Pankotán fogtak el 1849. augusztusában 22-én.

tárgyalás nélkül, helyben felakasztották. Temesváron lőtték főbe lovag Hruby

Gyula őrnagyot Görgei Artúr volt segédtisztjét, 1849 október 25 végezték ki

Kazinczy Lajos ezredest, Kazinczy Ferenc 7. legkisebb fiát, akinek teteme soha

nem került elő. 1850. február 19-én végezték ki Ludwig Hauk ezredest Bem

József tábornok hadsegédjét. Lenkey János hősiességét Petőfi Sándor is versbe

foglalta, rajta viszont az aradi várbörtönben elhatalmasodott az elmebaj, ezért

végül nem végezték ki, bár őt is halálra ítélték. Lenkey János tábornokot 1936-

ban exhumálták és Egerben helyezték örök nyugalomra.

1849 október 6-án végezték ki az első felelős magyar kormány miniszterelnökét

is gróf Batthyány Lajost Budapesten az Újépületben. Ma ennek helyén áll a

Batthyány örökmécses.

A kivégzéseket nem véletlenül időzítették október 6-ra mert ez volt az 1848-as

harmadik bécsi forradalom és Latour császári hadügyminiszter

meggyilkolásának évfordulója.

A tizenhárom aradi vértanú:

Knezics Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner

György, Poeltenberg Ernő, Leiningen Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey

Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos.