(2015.02.14-15, Asbóth Gyuri beszámolója)

Baráti rábeszélésnek és a saját határaim feszegetésének köszönhetően, részt vettem az ez évi Kitörés 60 túrán, ahol képviseltem csapatunkat.

Sajnos mást nem sikerült rábeszélni a csapatból, ezért a keceli Szabó Zsolt barátunkkal, és  a kiskunhalasi Lucskai Leventével indultunk neki az embert próbáló feladatnak, hogy végigjárjuk azt az utat amit 1945-ben a várból kitörő magyar-és német katonák végigjártak, Budától-Szomorig.

Erről bővebben:  http://www.kitorestura.hu/tortenete.html

A túra helyszínére megérkezve, 16 előtt már elég nagy számú túrázó, és elég nagy rendőri jelenlét jelezte, hogy nem a megszokott túra légkörben vagyunk.

Többen egykori magyar, német egyenruhában készültek nekivágni a túrának, lehetett hallani német beszélgetéseket, de haladtunk együtt japán származású emberrel is, volt egész magyar szakasz régi magyar egyenruhában, rohamsisakban, posztókabátban, puska replikával akik éppen szakaszkötelékbe álltak össze,  a rendőrök kameráztak sétáltak, és figyelték az egyre gyarapodó tömeget.

16 óra után elkezdődött a regisztrációs lapok kiosztása, és fél 5-kor elindult a tömeg ki a várból, de most nem orosz katonákkal hanem villogó rendőr autókkal kisérve, és elindultunk Budán felfelé, hogy elérjük az első ellenőrző pontot a Széchenyi-emlékművet 5,5 km múlva  325m magasság leküzdése után.

 Itt még nem gondoltunk arra, vajon mi vár ránk a későbbiekben, de az ellenőrző pont után nagyon hamar szembesültünk azzal, hogy a korábbi jégeső nyomait még nem sikerül teljesen felszámolni, volt ahol a kidőlt fákon kellett átmászni, hó, és jég nehezítette utunkat, a sötétről és a folyamatosan hűlő levegőről nem is beszélve. Volt olyan rész ahol csak lecsúszni tudtunk leülve, a Bátori barlang bejáratánál pedig kb. 2 m magasból kellett leugrani.

Utunkon több helyen találkoztunk magyar és német katonasírokkal amelyeken mécsesek égtek, jelezve hogy a hősök szelleme kísér  bennünket.

Minden ellenőrző ponton, korabeli katonai egyenruhás pontőrök, fogadtak bennünket korabeli sátorban felszereléssel, volt ahol a régi rádióból német katonadalok szóltak, és együtt ült le melegedni a tűzhöz magyar-német túrázó.

A túra itiner elég hiányos, térkép nem is került bele, de a nagyszámú túrázó egymást segítve haladt végig az úton, úgy nézett ki néha mintha szentjános bogarak lennének, ahogy a túrázók egymás után haladtak.  Sokszor a lassabb túrázók kikerülése sem volt egyszerű feladat, a szűk ösvényeken, csúszós szakaszokon.

Az utolsó ellenőrző pont helyét, már messziről láttuk, mert fellőtt jelzőrakéták mutatták az irány, és már csak meg kellett másznunk az utolsó akadályunkat a Kakukk-hegyet, majd már szinte világosban érkeztünk meg Szomorra ahol a helyi sportcsarnokban volt a cél, egy pár virsli és tea elfogyasztása után pihentünk, és a menetrendszerinti busszal indultunk vissza Budapestre, amely persze tömve volt túrázóval.

A túrán kb. 2200 ember vett részt a 25, 35, 60 km-es távokon. Volt aki balesetet szenvedett és kartöréssel úszta meg. A túrán az általunk eddig megszokottaktól eltérően volt ahol a teáért, máshol a zsíros kenyérért is fizetni kellett.