A jubileumi 10. Tanúhegyek túrára esett a választásunk ebben a hónapban, hogy megismerjük a Balaton-felvidék csodás képződményeit.
A tanúhegyek egy korábbi lepusztult, lekopott terület eredeti magasságát mutatják. Ezek a hegyek nem láncolatok, hanem egymagukban álló és egy sajátos rétegződést megőrző úgynevezett szigethegyek, amelyek kiemelkedtek az egykori Pannon-beltengerből.
Évmilliókkal ezelőtt a Balaton-felvidéket, sőt az ország szinte teljes területét beborító Pannon-tenger legmélyén heves vulkáni tevékenység zajlott. A Balaton-felvidék híres tanúhegyei a Badacsony, a Szent György-hegy, a Csobánc, a Gulács, a Tóti-hegy, a Haláp valamint ezektől távolabb északra a síkságból kiemelkedő Somló-hegy, a Kis-Somló és a Ság-hegy e vulkanikus tevékenység során jött létre.
Nagyon korán kellett kelnünk, hogy a 7 órai rajtolással, el tudjunk indulni a kitűzött 20 km-es távra. Már szinte természetesnek számít, hogy keceli barátainkkal együtt túrázunk. Most is így történt, és 4-en indultunk neki meghódítani elsőként a Badacsonyt, utána a Szigligeti vár, a végén pedig a Szent-György hegy volt a túra tervezett útvonala.
Badacsonytomaji rajt helyszínén már reggel 6,45-kor szép számú túrázó gyűlt össze, hogy mielőbb regisztráljon, és induljon a ködösnek induló túrára. Sok ismerőssel találkoztunk, akik kérdőn néztek ránk miért nem a 40km-es távra indulunk Zsolti barátommal. De mi kitartottunk, hogy most elég lesz a 20km, mert két Anita túratársunk nem akar hosszabbra menni, és mi hűek leszünk hozzájuk. Ebben a tudatban indultunk neki, hogy elindulunk az első EP irányába, amit a badacsonyi Kisfaludi kilátónál alakítottak ki. A szervezők a kilátó tetejére tették az ellenőrző pontot, ami végül is egy matrica ragasztó hely volt.
És ez az EP rendszer volt a túrán végig, mindenhol az adott hegyről készült fotót kellett felragasztani így kijött egy-egy panoráma kép az adott tájegységről.
A kilátótól tovább indulva összefutottunk paksi barátunkkal, Józsi bácsival akivel már idén több 100km-t túráztunk együtt. Az „idős” megörült, hogy nem kell egyedül mennie, és haladós tempójával megindultunk. Következő EP-nk irányába a Szigligeti vár felé. Zsolti utánam kiabált menjek nyugodtam a 40-es távra, ő majd halad lassabban a lányokkal a 20-on.
Így lett a 20-ból 40, a probléma csak annyi volt, hogy mivel rövid távra készültem, a fejlámpát nem vittem, feleségem többszöri unszolására sem. Ezért sietni kellett, hogy legalább a hegyekről leérjek a teljes sötétség beállta előtt.
Következő EP-nk a csodás Szigligeti vár, melynek története a XIII. században kezdődött és egészen a XVII. századig tartott, amikor villámcsapás érte egy viharos délutánon, és kigyulladt és felrobbant az egyik torony ahol a robbanóanyagot raktározták. Itt is fel kellett jutni a vár legmagasabb pontjára, ahol matricaragasztás és indulás tovább.
Szemünk előtt már feltűnt a Szent György-hegy, leereszkedtünk egy hosszú aszfaltos szakaszon. Így értük el a hegy lábánál található frissítőpontot, a Horváth-pincét ahol felhasználtuk bónunkat, és egy pohár száraz balatoni fehérborral frissítettük magunkat.
A hegy tetejére felérve, gyors fotózás, matricaragasztás. És elmondhattuk, hogy már a fele teljesítve a távnak. A Kaán Károly kulcsos háznál, frissítő és etető pont fogad. Itt fejeződne be a 20-as táv, de gyors átregisztrálást követően indulunk is tovább, a Csobánc felé, hogy meghódítsuk 4. tanúhegyünket. Felérve a csúcson levő várromhoz, erős szeles huzatos idő fogad, nem is időzünk sokat, gyors matricaragasztás. És már indulunk is lefelé.
Káptalantóti központjában ismét frissítő pont, újabb bónt egészítek ki némi forinttal, hogy egy üveg kólával és egy kis aszalt szilvával próbáljak kalóriát pótolni. Így elhagyva a falut elindultunk a Tóti-hegy csúcsára, ami túratársam szerint az elágazástól csak 8 perc. Lehet, nem több, de erősen emelkedő 8 perc, ahol a szervezők már kötelet is húztak ki a haladás könnyítésére. A nagyobb gond, hogy az kijárt ösvény keskeny és mivel csak egy út van, ezért folyamatosan szemben jönnek túrázók. Visszaereszkedve az elágazáshoz, tovább indulunk a Hegymög-ön, mert már megpillantottuk a Tóti-hegy nagytestvéreként is emlegetett Gulácsot. A hegy lábánál regisztrációs pontőr, aki jelzi menjünk beljebb a mögötte levő tanyához, mert frissítő pont vár ránk.
Megköszönjük, de mivel már kezd a nap fénye eltűnni, úgy döntünk, tovább indulunk felcsavarodni a hegyre. Ez szó szerint igaz, mert egy kisebb emelkedés után előbb agresszíven emelkedő cikk-cakkban indulunk fel, majd szó szerint körbe tekergünk a csúcs irányába. Folyamatosan érkeznek szemből túrázók, és próbálunk szabad utat engedni, vannak akik bennünket engednek. Nehéz itt a fel és a le is, mert a nyirkos falevelek, csúszós kövek nehezítik haladásunkat.
Sikerrel feljutunk ide is, és már indulunk, hogy még az esti sötétség teljes beállta előtt lejussunk a hegyről. Szerencsére mire teljesen besötétedik, már a Badacsony széli szőlőskertek itt-ott közvilágítással ellátott területén járunk. Beérkezünk a célba, ahol társaink tapssal fogadnak. Elfogyasztjuk a paprikás krumplit, átöltözünk, és fotózás után indulunk is haza.
Összegezve, a szervezés profi, a tájékoztató táblák, útvonalak, itiner jól használható. A 4 frissítő pont, ahol mindig kicsit rá kell fizetni, nem nyerte el tetszésünket. De összességében jól szervezett szép 42,3 km, 1600 m szintemelkedésű őszi túrán vettünk részt.
Asbóth György
