Túra + borkóstoló = Bortúra 

Régi gondolat volt, hogy nem csak télen kellene túrázni a Szekszárdi-dombságban, amikor a  Bartina túrán részt veszünk már 6 éve.  Ehhez jött még egy gondolat, meg kellene látogatni, a szabadszállási Győgyei Csaba pincéjét Szekszárdon.   

  A gondolatot tett követte, és sikerült összehozni egy rövid 8,5 km-es túrát, aminek a célja a Győgyei Birtoknál volt.

 A túra napján szakadó esőre ébredtünk, és megfogalmazódott a gondolat, vajon lesz, aki annyira elvetemült rajtunk (rendszeres túrázókon) kívül, hogy neki mer vágni a túrának.  Szerencsére szinte mindenki megérkezett a buszmegállóba, aki regisztrált a túrára, így közel 30 fővel és a jobb időben reménykedve indultunk Szabadszállásról.   Paksot elhagyva már az eső is kezdett elállni, és mire megérkeztünk Szekszárdra kisütött a nap is. Ennél csodásabb időt nem is kívánhattunk volna.  

A rajt helyszínéül a Remete-csurgót választottuk, amely forrás vízét már a törökök is fogyasztották. Felsétáltunk a csurgó fölött magasodó  Kisboldogasszony kápolnához, megnéztük a kálvária dombot, de sajnos elhagyatott állapota miatt nem tudtuk a stációkat végignézni. 

A buszhoz visszaérkezve elbúcsúztunk a túrát kihagyó társainktól, akikkel a célban ismét találkoztunk, és elindultunk a kék túrajelzésen a 8,5 km-es táv teljesítésére.

  A táv közben megpihentünk a Bati-kereszt kilátónál, majd a Szarvas-szurdikban kezdtünk lefelé ereszkedni, hogy megérkezzünk Szekszárd-Szőlőhegyre. Ekkor érkezett meg a busz is a csapat másik felével, akik időközben Szekszárd belvárosát tekintették meg), így együtt mentünk fel  a Győgyei Birtok 200 éves pincéjéhez, ahol már rotyogott a bográcsban a pörkölt és a házigazda saját törköly-pálinkájával invitálta a csapatot a pince felfedezésére. Ezt követően, felsétálva a birtok legmagasabb pontjára a házigazdánk bemutatta a Győgyei Birtok és a pince történetét, miközben saját fehér és rozé borait kínálta.

  A visszaérkezés után, következett az ebéd marhapörkölt galuskával, majd folytatódott a borkóstolás, fehér és vörösborokkal.  Aki vásárolt bort, saját maga dugózhatta be az üveget.   

 Sajnos indulnunk kellett haza, de búcsúzáskor még megköszöntük házigazdánknak a szívélyes fogadtatást, az ellátást, és egy emléklappal és emlékplakettel ajándékoztuk meg.

Ígéretet tettünk arra, hogy folytatjuk ezt a csodálatos közös programot. Jövő évben várhatóan ismét látogatást teszünk a Győgyei Birtokon.

Beseiné Ági gyönyörű képei ide kattintva tekinthetők meg, 
további képek pedig itt.

Asbóth György