A második világháborút követő években igen nagy fejlődés indult meg a haditechnika fejlesztésében. A repülőtechnika is ezek sorába tartozott és a korszerű eszközök számos veszélyt jelentettek, melyek következtében szükségesnek tartották az ellenük való védelem fokozottabb megszervezését.
A várható, vagy fel tételezhető légitámadások elhárítása számos országban így hazánkban is fontos kérdést jelentett. A hadsereg fejlesztése, korszerűsítése a Magyar Néphadseregben is előtérbe került. Ezekben a tervekben kezdődött a légvédelmi csapatok, és a légvédelmi tüzérség, ezen belül a honi rakéta csapatok szervezése és megalakulása.
A Magyar Néphadsereg 104. önálló honi légvédelmi tüzérezred parancsnokság 1960. október 1-én a VKF. 002430 számú rendeletére szerveződött és került megalakításra.
Az osztályokról el lehet azt mondani, hogy viszonylag önállóan intézték az ügyeket. Mint korábban említettem, a technikai osztály Isaszeg mellett, a légvédelmi rakéta osztályok pedig Nógrádverőce, Vácegres, Gyömrő, Táborfalva és Szabadszállás térségében voltak elhelyezve.
Az ezred megalakulásának folyamatában elsőként a 104/2. osztály alakult meg Szabadszálláson Juhász Imre őrnagy parancsnokságával, és azt követte az ezred törzs 1960. október-december hónapban. Ebben az időben már nagy ütemben folytak a 104/1 technikai osztály Isaszeg, valamint a 104/3 Nógrádverőce és a 104/ 4 Vácegres légvédelmi rakéta osztályok műszaki munkálatai.
Az előkészítő munkák során szigorú titoktartás és ellenőrzés mellett folytak a laktanyai elhelyezések építkezései, a tiszti, tiszthelyettesi lakások építései, a tüzelő állások elkészítései. Rendkívül nagy jelentőségű és igen sok anyagi ráfordítással járó feladatok voltak azok. Külön építő brigádok, csoportok összehangolt munkájára volt szükség, melyet a Honvédelmi Minisztérium erre a célra rendelt részlegei végeztek.
A megalakult és szervezésben lévő osztályok parancsnokai voltak:
|
1. technikai osztály parancsnoka: |
Földvári Richárd őrnagy, |
|
2. rakéta tüzérosztály parancsnoka: |
Juhász Imre őrnagy, Szabadszállás. |
|
3. rakéta tüzérosztály parancsnoka: |
Elkán Károly őrnagy, Nógrádverőce, |
|
4. rakéta tüzérosztály parancsnoka: |
Orosz Imre őrnagy, Vácegres |
|
5. rakéta tüzérosztály parancsnoka: |
Korényi Tibor őrnagy, Gyömrő, |
|
6. rakéta tüzérosztály parancsnoka: |
Danka János őrnagy, Táborfalva. |
Az ezred részére október hónapban bevonult újonc katonák kiképzése a 11. légvédelmi tüzérezred irányítása alatt lévő - a 104. ezred elsőként megalakult osztályánál - Szabadszálláson történt.
A kiképzés befejezése után december közepén kerültek beosztásokba. Legnagyobb létszámban az ezredtörzsbe kaptak beosztást a 3 számú ezred parancsban., összesen 248 fő. A technikai osztályhoz 110 fő,az MN 2067-hez 106 fő, a 2124-hez 75 fö és a 2067/1-hez került 64 fő. Az MN 3121-hez 76 fő került beosztásba.
Az osztályok elhelyezése különböző volt, de abban megegyezett, hogy a településtől elkülönülve élte életét. Az osztályoknak volt egy központja: a laktanya, ahol elhelyezést kapott az osztály és attól bizonyos távolságra építették meg a tüzelőállást.
A laktanyák, tüzelőállások, részben pedig a települések, községek közelében építették meg a tisztek, tiszthelyettesek részére szükséges szolgálati lakásokat.
A katonák a központi részen, laktanyában kerültek elhelyezésre és naponként kivonultak a tüzelőállásba kiképzésre és a technikai feladatok ellátására. A tisztek és a tiszthelyettesek az idejük nagy részét a kiképzésben és szolgálat ellátásában töltötték.
Az osztály tisztjeinek a legfontosabb feladata a készűltségi szolgálat ellátása volt és a harc készültség fenntartása. Ennek érdekében éltek és végezték - számtalan esetben - igen nehéz körülmények között a feladatokat. Előfordult, hogy télen nagy hóban, hidegben kellett riadó készültségbe lenni a kilövő állásban.
A rakéta éleslövészeteket évenként más és más osztályok hajtották végre a Szovjetunió lőtéren Kazahsztáni sivatagban, Asulukban erre a célra berendezett telepen. A lövészeteket mindig alapos felkészülés, a személyi állomány szakmai vizsgáztatása és gyakoroltatása előzte meg. Erre a célra célrepülések végrehajtására is szükség volt. Az osztályok harckészültségi gyakorlatot folytattak meghatározott időben az igényelt és tervezett repülőgépekre.
A rakéta éleslövészet nagy esemény számba ment. Az évi kiképzési eredmények tetőfokának tartották. A lövészet nagyszerűsége, a külföldre való utazás gondolata a felkészülést még jobban növelte. A kiutazás rendszerint a menetrendszerinti vonaton történt, az erre megrendelt személykocsikban. Hosszú úton gondoskodni kellet a szükséges ellátásról, tájékoztatásról, szórakozásról és sok más egyébről melyek a katonák figyelmét lekötötték. Kialakult tervszerűséggel történt mindez.
A lövészetre rendszerint három napig tartott az út. A lőtéren nagy homoksivatag fogadta az állomástól igen nagy távolságban lévő, forró égöv alatti település. A körülmények az európai kulturális viszonytól elmaradtak és szokatlanok voltak a katonáknak.
A nagy hőség - 35-40 fok elviselése is igen nehéz volt a homoksivatagban.
Az ezred parancsnokság 1983. július 4-én és a Technikai Üzemeltető Szolgálat (TÜSZ.)Nagytarcsáról áttelepült (át diszlokált) Sárbogárd helyőrségbe. A Nagytarcsai bázison már 1983. január 1-től a Szovjetunióba történő átképzés után visszaérkezett más katonai szervezethez tartozó állomány folytatta a felkészülést.
Az ezred Dunaújváros oltalmazását kapta feladatául. Az osztályok ennek megfelelően kerültek átvételre, és elhelyezésre.
Részleteiben és eredendően megváltozott az osztályok létszáma. Az ezred osztályai lettek: 104/1 Sárbogárd, a 104/2 Szabadszállás, a 104/3 Dunaföldvár. Ebből az utóbbi kettő előzően is az ezredhez tartozott.
Az ezred 1983. és 1991. között az összes katonai feladatát, a harckészültségi, a kiképzési, a rakéta éleslövészetet jó és kiváló szinten tejesítette. Növelte, korszerűsítette eredményeit és elismerést váltott ki munkájával. Ezt az elöljárók ellenőrzési jegyzőkönyvei is tanúsítják.
Visszatérve időben 1978 nyár elejére, amikor a Szabadszállási rakétaosztály éleslövészetet hajtott végre a Szovjetunió állami lőterén Asulutban.
Ekkor az osztályparancsnok Vass József őrnagy volt, a személyi állomány felkészítése és gyakoroltatása az éleslövészet „kiváló” értékelését eredményezte.
Minden bizonnyal egyrészt a kiváló rakéta lövészetért, másrészt a korábbi szakmai munkájának elismeréséért, Vass őrnagyot kinevezték a 104. honi légvédelmi rakéta ezred parancsnokának Nagytarcsára és előléptették alezredessé. Az új osztályparancsok Szabadszálláson Varga József őrnagy lett, aki ekkor fejezte be a Katonai Akadémiát.
Technikai helyettes Markó László őrnagy, törzsfőnök Juhász Imre százados, Pk. Pol.h. Varga Imre főhadnagy volt.
Indítórendszer parancsnok Dicső Dezső százados, rakéta-előkészítő csoport parancsnok Török Sándor százados, Irányító rendszer parancsnok Noób Árpád főhadnagy és a vezetési század parancsnok Mácsik István főhadnagy volt.
A következő években az akkori trendben folytak kiképzések (3x8 hónapos kiképzési időszakokban) – Tematika: általános katonai ismeretek, szakmai ismeretek és gyakorlati készségek.
Kiemelt feladat volt a harci-technika kiszolgálásának magas szinten tartása és a készültségi szolgálat ellátása.
1978 és 1981 között - Varga József őrnagy parancsnoksága alatt - az osztály 3x-os kiváló zászlóalj címet nyerte el a Szocialista Versenymozgalomban (SZVM-ben). Ez a cím akkoriban a Magyar Néphadsereg Országos Légvédelmi Parancsnokságán belül egyedüli eredmény volt.
Ennek elismerésére Varga őrnagy jutalomként kéthetet tölthetett Szocsiban családjával együtt és 1982-ben pedig kinevezték a Nagytarcsai rakéta ezred parancsnok általános helyettesnek és előléptették alezredessé.
(Varga alezredes szakmai felkészültségét a parancsnoki rátermettségét támasztja alá az a tény, hogy 1984-85-ben, őt bízták meg a Sárbogárdi ezred kötelékéhez tartózó, Mezőfalván újonnan felállításra kerülő SZ-200-as rakéta-osztálycsoport megalakításával.
Varga Józsefet később a Veszprémi Légvédelmi Hadtest Parancsnokságon rakéta tüzérfőnöki beosztásba helyezték először ezredesi rendfokozatban, majd később dandártábornokká nevezték ki. A Szabadszállási tüzérosztálytól elkerült tisztek közül egyedül Varga József lett tábornok!)
A Varga József után a soron következő osztályparancsnok (1981-1988) Török István őrnagy volt, aki akkor végezte el a Katonai Akadémiát. (Török őrnagy korábban, első tiszti beosztásába Szabadszállásra került az irányítórendszer PV kabin technikusaként, innen jelentkezett 1978-ban az akadémiára).
Technikai helyettes: Markó László őrnagy, Törzsfőnök: Alattyáni István főhadnagy, Parancsnok politikai helyettes: Varga Imre főhadnagy volt.
Majd újabb jelentős változás 1983-ban következett be az osztálynál, amikor légvédelmi rakétakomplexum korszerűsítésre került, szinte valamennyi technikai eszközt lecserélték.
A korábbi Sz-75 komplexumot, SZ-75 M 3 komplexum váltotta fel, a DVINA rakétákat, VOLHOV-755 (5JA-23) típusra váltották.
Az új komplexum telepítését és beüzemelését az ezred technikai üzemeltető szolgálat (TÜSZ) fő-technikusai és a Szovjetunióból érkezett rakétamérnökök segítették, majd a komplexumműködést egy évig (garanciális időszak alatt) felügyelték.
A P-12-es lokátort, nagyobb hatótávolságú P-18 típusú lokátor váltotta.
A rakéták hajtóanyaggal való feltöltéséhez pedig új töltőállomást és speciális töltő kocsikat telepítettek.
A gépjármű technikai eszközök is modernizálásra kerültek a régi öreg csőrös ZIL-157-es nyerges vontatókat, ZIL-131-es nyerges vontatók váltották fel, a CS-705-ös Rakétaszállító vontatókat RÁBA típusú nyerges szállító gépjárművekre, a TÁTRA vontatókat pedig KRAZ-255-re cserélték.
Az új technikai eszközök kezelésére a felkészítés helyben, illetve az ezred technikai üzemeltető szolgálatánál került sor. A felkészülés vizsgával fejeződött be, majd hadrendbe állt az osztály és kezdte meg a készültségi szolgálat ellátását az akkoriban korszerűbb légvédelmi rakéta rendszerrel.
A készültségi szolgálat ellátása alaprendeltetési feladata volt az osztálynak, amelyet állandó harckészültségi fokozatban teljesített.
A készültségi szolgálat ellátását - heti váltással - rotációs rendszerben - a rakétaezred kötelékében teljesítették (1 hét pihenő váltás, 1 hét készenléti váltás és 1 hét készültségi szolgálat). A hadműveleti váltás parancsban volt vezényelve, váltásonként alegység és beosztások megnevezésével. Készültségi szolgálatban az osztály egy teljes hadműveleti váltása a tüzelőállás („A” terület) területén tartózkodott. Az ügyeletes osztályparancsnok (ÜGY.OPK) és a hadműveleti ügyeletes tiszt (HDM ÜTI) 24 órás váltásban, a sorállomány pedig heti váltásban (péntektől, péntekig) teljesítette a szolgálatot.
A készültségi szolgálatba lépés ünnepélyes keretek között sorakozóval, zászlófelvonással, himnusz elhangzásával, parancs felolvasással kezdődött a harcálláspont mögötti téren (ahol a szimbolikusan is geodéziai kő jelezte a tüzelőállás közepét).
Hadműveleti váltás összetétele: ÜGY.OPK., HDM ÜTI., irányítórendszer kezelő állománya, indítórendszer 3 raj, lokátor kezelők (összesen kb. 30 fő).
A parancsban hangsúlyozva volt, hogy a „KÉSZÜLTSÉGI SZOLGÁLAT ELLÁTÁSA, BÉKÉBEN IS HARCFELADAT”.
A parancsfelolvasás után az alegységek rajparancsnokai fogadalmat tettek a társaik nevében is arra, hogy a rábízott feladataikat magas szinten teljesítik, a harcitechnikai-technikai eszközöket megóvják és az előírt normaidőket betartják.
Majd a végén díszmenettel fejeződött be a készültségi szolgálatba lépés.
Ennek utána az ÜGY.OPK jelentette az ezred harcálláspontra a szolgálatba lépés személyi feltételeinek meglétét és a harci technika hadrafoghatóságát és ezzel vette kezdetét a készültségi szolgálat ellátása egy héten keresztül.
Ettől a perctől kezdve a hadműveleti váltásnak, minden időben - napszaktól és időjárástól függetlenül 6 perces normaidőn belül - késszen kellett állni a szabályzatokban, parancsokban és utasításokban meghatározott harcfeladat végrehajtására.
(Talán ezért is nevezték ezeket a katonai szervezeteket akkoriban, első lépcsős alakulatoknak.)
A következő nagyobb esemény 1984-ben a rakéta éleslövészetre való felkészülés és végrehajtás volt a Szovjetunió állami lőterén Asulutban.
Az osztályparancsnok Török István őrnagy, technikai helyettes Kiss László mk. főhadnagy, törzsfőnök Alattyáni István főhadnagy, Pk. Pol.h. Berkovics Gábor főhadnagy, indító rendszer parancsnok Szabó Tibor hadnagy, irányítórendszer parancsnok Kónya Ferenc hadnagy és a vezetési század parancsnok Hársch Ferenc hadnagy volt.
Az éleslövészetet féléves intenzív felkészülés előzet meg mind elméletben, mind gyakorlatban. Nagyon sok gyakorlás, harci munka, bejelentett vagy váratlan ellenőrzés volt. Majd a felkészülés ellenőrzése a teljes állomány vizsgáztatásával zárult (hivatásos és sorállomány).
A vizsgáztatók az ezred és hadtest parancsokságtól érkezett elöljárók voltak.
Az ellenőrzés magasabb harckészültségi fokozat elrendelésével kezdődött, majd elméleti és gyakorlati vizsgázatással folytatódott (rakéta feltöltés indítóállványokra, harci munka ellenőrző célrepülőgépekre), és az összegzett értékelések alapján állapították meg az osztály rakéta éleslövészetre való megfelelését. Ez volt a hazai szakasz.
A külföldi szakasz a Szovjetunió állami lőterén Asulutban került végrehajtásra, ahová a kijelölt állomány vasúton érkezett meg.
Az éleslövészet főbb elemei: légvédelmi rakétakomplexum átvétele és beszabályozása a paramétereken belüli értékekre, gyakorló harci munka, ellenőrző célrepülésre való tevékenység (valós légicélok-néma lövészettel), kontrollanyagok elkészítése – hang, térkép, fénykép a műszerekről- és a harci munka kiértékelése.
Majd következett az éleslövészet napja: éles rakéták feltöltése indító állványokra, komplexumon a működési ellenőrzés végrehajtása, lokátorok célkutatása. Fellőtték a célokat megjelentő robotrepülőgépeket (lőelemek) kis és nagy magasságra és elkezdődött a harci munka - célfelderítés, célelfogás, célkövetés és kellő feltételek meglétekor parancskiadás az éles rakéták indítására az elfogott célok megsemmisítésére.
Az éleslövészetet Szovjet katonai instruktorok és a Magyar Légvédelmi parancsnokság kijelölt szakállománya értékelte.
Az éles lövészetet osztály „jó” eredménnyel hajtotta végre.
Az éleslövészet után a kijelölt állomány visszaérkezett az alakulathoz. Folytatta a kiképzési feladatait és a készültségi szolgálat ellátását „Állandó Harckészültségi Fokozatban”.
Fejlesztés során, 1988-ban újabb technikai rendszerelem lett telepítve a tüzelőállás területére, mégpedig az „Automatizált Vezetési Rendszer” (AVR), amelynek lényege, hogy mikrohullámú adatközlőn keresztül, számítógépes technikai programot alkalmaztak a tűzvezetésben.
Az új rendszer lehetővé tette az ezred harcálláspontról az automatizált célelosztást, valamint ennek segítségével gyorsabbá vált a célfelderítés és a célelfogás, azaz a hadműveleti idő lényegesen lerövidült.
Ebben az időben az osztály parancsnoksága: Noób Árpád őrnagy osztályparancsnok, Péter György százados törzsfőnök, Kiss László mk. főhadnagy pk. technikai helyettes, Holczmann Mihály hadnagy, nevelési és szociálpolitikai szolgálatfőnök (pk.h).
Az ÜGY.OPK szolgálatot készültségi szolgálatban, minden időben az osztályparancsnok és helyettesei látták el a harcállásponton 24 órás váltásban. Készültségi szolgálaton kívüli helyzetben pedig heti váltásban (péntektől - péntekig) - a szolgálati helyén, munkaidőn kívül a lakásán tartózkodott mindenkor elérhetően és szolgálatkész állapotban.
1989. November 30.-án az Osztályharcászati gyakorlatot hajtott végre. Ennek tartama: elméleti és gyakorlati vizsgáztatás, harci munka ellenőrző célrepülőgépekkel, célfelderítés, célkövetés és imitált célmegsemmisítés és rakétafeltöltés az indító állványokra, normaidőre.
Jól sikerült a harcászati gyakorlat, számos eleme jó és kiváló, összesítésben pedig „JÓ” értékelést kapott az osztály.
Ezen a gyakorlaton több volt az ellenőrző elöljáró tiszt és főtiszt, mint az osztály teljes hivatásos állománya.
Ekkor mindenki fellélegzett és már lelkiekben készült a karácsonyi és az év végi ünnepekre.
Majd két hét múlva, 1989. december 13-án jött a derült égből a villámcsapás: váratlanul megérkezett Zopcsák László ezredes ezredparancsnok és állománygyűlést rendeltelt el, majd ismertette a 104/2 honi légvédelmi rakétaosztály felszámolására vonatkozó Honvédelmi Miniszteri parancsot.
A parancs értelmében 1990. február 14-én kivonásra kerül hadrendből és a készültségi szolgálat ellátásából a Szabadszállási 104/2 honi légvédelmi rakétaosztályt.
Addig azonban folytassa az osztály a készültségi szolgálat ellátását fegyelmezetten az előírt rend szerint.
A sors fintoraként az év végi ünnepek alatt, készültségi szolgálatban még kiemelt feladat volt a Romániai események fokozott figyelemmel kisérése légvédelmi szempontból, a lokátorok folyamatosan pásztázták a magyar légteret.
Elérkezett 1990. február 14.-ke délelőtt 10 óra, amikor az MN 7260 alakulat, alakuló terén felsorakozott a tüzérosztály teljes személyi állománya és megérkezett a rakétaezred csapatzászlaja is
A parancsot Zopcsák László ezredes ezredparancsnok olvasta fel, amelynek értelmében a 104/2 honi légvédelmi rakétaosztályt (MN 2067) kiléptették a készültségi szolgálatból és kivonták a harcrendből.
A sorakozóval egybekötött ünnepi állománygyűlésen több tiszt és tiszthelyettesi kapott különböző szintű parancsnoki (OLP Pk., Hadtest Pk., Ezred Pk.,) dicséretet és jutalmat – megköszönve a harckészültségben, kiképzésben végzett magas szintű helytállásukat és munkájukat.
Erre az eseményre meghívást kaptak a helyőrségben szolgáló parancsnokok, városvezetők és a tüzérosztály korábbi volt osztályparancsnokai is.
A rakétakomplexum a Budaörsi 11. dandárhoz, illetve annak egyik Volhov osztályához a Pilisbe került átadása.
A teljes komplexum a áttelepítése közúton - oszlopmenetben (Budapesten keresztül), eseménymentesen került végrehajtásra.
Az új tüzelőállásban komplexum telepítését és beüzemelését az átadó szabadszállási rakétaosztály tiszt, tiszthelyettes és sorállománya végezte el és hadra fogható állapotba adta át az átvevő katonai szervezetnek.
Ezt követően a hivatásos tiszt és tiszthelyettes állomány egy része az ezred és a 11. dandár rakétaosztályaihoz, illetve a Magyar Honvédség, környező alakulataihoz került áthelyezésre és voltak, akik nyugállományba vagy tartalékállományba kérték magukat.
A sorállomány különböző társalakulatokhoz lettek átcsoportosítva.
A laktanyát az „A” területet (tüzelőállást) és a „B” területet (rakétatárolót) üresen a Szabadszállási helyőrség parancsnokságnak Noób Árpád őrnagy osztályparancsok adta át.
Ekkor az 1960. Október végén Szabadszálláson felállított 104/2 Honi Légvédelmi Rakétaosztály véglegesen befejezte légtérvédelmi szolgálatát Magyarország kijelölt légterében.
A tüzérosztály felszámolását követően, két alkalommal volt tüzértalálkozó Szabadszálláson a hivatásos állomány és családtagjaik részére: először 1995-ben, majd 2000-ben.
Mind két alkalommal nagyöröm volt a találkozás a volt katonatársakkal és családtagokkal, felidézve a régi emlékeket és eseményeket.
További találkozók megszervezésére már a későbbiekben nem került sor, mert időközben Szabadszálláson minden katonai szervezet felszámolásra került.
A fenti krónikát összegyűjtötte és lejegyezte Holczmann Mihály nyá. őrnagy, aki 1979-től 1990-ig szolgált a Szabadszállási 104/2 honi légvédelmi rakéta osztálynál - különböző beosztásokban.
