Érdekes világba tekinthetett be a Honvéd Nyugdíjas Klub látogatócsoportja a legutóbbi kirándulása során. Szűcs Attila tagtársunk munkahelye volt az oka és célja a március 21-ei, kora reggeli indulásnak. A magyar villamosenergia-termelés legnagyobb széntüzelésű erőművébe, a Mátrai Erőműben tehettünk látogatást.

Bár nem tökéletesen zárt világ, de nem mindennap megy az ember erőmű látogatásra, és mégsem a pincebeli kazánról szól majd a történet. Bennünk is az ismeretlen világ elérésének lehetősége munkálkodott és okozott némi izgalommal vegyített várakozást: milyen lesz?

Utunk részállomása Budapest, az MH Logisztikai Központ volt, ahol útitársak csatlakoztak hozzánk. Beleolvadva a főváros reggeli csúcsforgalmába, de viszonylag jó ütemben tudtunk továbbhaladni és közeledni úti célunkhoz. Érdekes, szép látvány volt - Gyöngyöst elhagyva, Visontához közeledve – a messziről előbukkanó erőmű jellegzetesség, a hatalmas hűtőtornyok majd az egész erőmű képe. Az egykor Gagarin nevét viselő erőmű (az űrhajós fejszobra ma is látható) főkapujánál Attila fogadott bennünket, majd a beléptetési procedúra után a látogatóközpont vezetője: Pánczél János. Kedves gesztus volt a kedvünkért sütött tepertős pogácsa és a gyümölcsszörpök kínálása. (Köszönjük Attila és Káli Zsuzsanna, finom volt és jól esett.) Mint minden veszélyes üzemben - és az erőmű „némileg” az – egy rövid munkavédelmi oktatásban részesültünk, majd egy igen látványos kis videó madártávlatból átfogó képet adott a Mátrai Erőmű Zrt-ről, a lignit kitermelésétől az áram távvezetékben táplálásáig minden lényeges üzemrészt bemutatva. A kisfilm intenzív zenei aláfestése jól érzékeltette a létesítményben megjelenő energiamennyiség hatalmasságát, erejét.

Vendéglátónk egy diavetítéses kiselőadással érdekes, laikusok számára is érthető módon megismertette velünk az erőmű képletesen öt-nyolcmillió, valójában 1965-ben kezdődő történetével és az energiaátalakítás folyamatával. A hosszabb idő nyílván a lignittelepek kialakulásáról, a rövidebb az erőmű építéséhez történt első kapavágástól értendő. Bemutatta a bányatelepeket (Visonta és Bükkábrány), a kitermelt szén erőműbe jutását (szállítószalagon és vasúton), a szénelőkészítés, a gőztermelés, az energiaátalakítás (kazán, turbina, generátor, transzformátor) folyamatát, a füstgáz-kezelés, a pernye- és hamukezelés, a levegő-, víz- és talajvédelem megoldásait, az erőmű tájvédelmi tevékenységét, a keletkezett melléktermékek (pl. gipszalapanyag) hasznosítását.

Az előadás után mindenki kobakot öltött, fülest tűzött és „kisvasútra” szállt. A kobak a fejvédelmet, a füles a kommunikációt szolgálta, hogy mindenki hallja, mit mond a vezető. Bejártuk az erőművet. Megtekintettük a világszabadalmat képviselő magyar találmány, a Heller-Forgó féle hűtőtornyot és nem csak kívülről néztünk az égbe a 116 m magas toronytetőre, hanem belépve a belsejébe érezhettük milyen erejű légáramlatok dolgoznak a „kéményben”.

A vonatozás után „bányászbuszra” (terepjáró tehergépkocsik utasszállító felépítménnyel) szálltunk és egy újabb érdekesség felé vettük az utunkat. Az erőmű mellett, a már nem használt, a tájrendezés folyamatán átesett zagytárózó tetejére (mint egy inka lépcsős piramis platójára) vittek bennünket. Itt látható az ország legnagyobb, 2015-ben átadott fotovoltaikus (napelemes) erőműve. Nemcsak a hatalmas fényelem-mező, de letekintve az erőmű és környezetének a látványa is izgalmas volt (műszaki embereknek és laikusoknak is egyaránt).

A látogatóközpontba visszaérve az egyesület emlékplakettjének átadásával, a vendégkönyvbe írt bejegyzésekkel és barátságos jó szavakkal megköszöntük a bemutatót, a vendéglátást, és elhagytuk az erőművet és Visontát.

A napot Bujákon, az MH Kiképzési-, Oktatási és Rekreációs Központjában zártuk egy jóleső, finom ebéddel. A nap már pályája lemenő szakába ért, mikor elindultunk hazafelé. A busz vidám, zsongással volt telített, rengeteg megbeszélni valója volt mindenkinek és egy utazás erre nagyon jó alkalom. Az időjárás kegyes volt hozzánk, szép napsütéses időnk volt, hozzá jó hangulatunk. S mindezekkel együtt egy remek utazásnak voltunk részesei.

Köszönjük az MH Logisztikai Központnak az utazásban az étkezésben nyújtott segítségét, az erőmű dolgozóinak a vendéglátást, a bemutatót, Buza Vincének a koordinálást, az egyesület kapcsolattartóinak a szervező munkát.

A program során készült fotók ide kattintva tekinthetők meg.

Horváth Balázs István