Kék Balaton 110, 3 indulás, 2 sikeres teljesítés.

 Amikor az ember lelkében az van, hogy volt egy sikertelen teljesítés és ez viszi előre, minden másképpen gondolkozik.

 Így voltam ezzel a túrával. 2017-ben sikeresen teljesítettem, optimális időben egy jó csapattal. Mert fontos a csapat, kicsit eltereli az ember figyelmét a távról, fájdalmakról. Aztán jött a 2018-as évi túra kánikulával, nem optimális egészségügyi állapotban és fel kellett adnom Szentantalfán 74 km-nél. Felségem jött értem, és vigasztalni próbált, mert nagy kudarcnak éltem meg a feladást. Emlékeztetett rá, mit írtam Klein Dávidnak amikor fel kellett adni egy csúcsmászási kísérletet.  Nem összehasonlítható a két teljesítmény, de mégis mert két ember feszegette a határait.

 És elérkezett a 2020-as év amikor a vírushelyzet miatt sok túrát nem lehetett megrendezni, így maradt el a márciusi Iszkiri 100, amit már 2x sikeresen teljesítettem. A helyzet javulása után aztán meghirdették a Kék Balatont. Kissé változtatva az útvonalon, még az utolsó pillanatban is, ezért több helyen a nyomtatott itiner és a GPS track nem egyezett meg.  Emiatt és vélhetően a fáradtság miatt is, sajnos többször eltévedtünk, de a végén sikerült teljesíteni a teljes távot, a kiírásban szereplő 108 km helyett 115 km megtételével.

 Reggel 6 órára volt meghirdetve a rajt Pétfürdőn. Amikor odaértünk még sehol senki nem volt, csak egy túratárs Ildikó, akivel egyszer már sikeresen teljesítettem a túrát.  Aztán elkezdtek megérkezni az ismerős arcok, és a szervezők is. Így gyorsan sikerült a rajtolás és megindultunk a Balatoni kék jelzés 0 pontját érintve, hogy leküzdjük az előttünk álló távot. 

 Királyszentistván, Litér, Vörösberény és itt már megpillanthattuk a csodaszép Balatont. Gyors fotózás és indultunk is tovább, Balatonalmádi, Csere-hegy, Alsóörs, ahova éppen délre értünk. Itt gyors ebéd és következett Paloznak, Csere-hegy, Csopak, Péter-hegy, Tamás-hegy, Balatonfüred, ahol el lehetett dönteni, hogy ennyi volt a mai nap, és vége 47 km-nél, vagy folytatjuk.

 Nem volt kérdés számunkra ezért kis pihenő, öltözet rendezés után indultunk is tovább.  Zádor vár, Hideg-hegy, Mencshely, Halom hegy, Szentantalfa, Hegyestű, Monoszló, Köveskál, Kővágóörs, Kékkút. És mire elértük a salföldi majort már kivilágosodott. Itt megreggeliztünk, próbáltuk fáradt lábainkat kicsit pihentetni bakancs nélkül, hiszen innen már csak 13km volt hátra, viszont szintemelkedésben, még le kellett küzdeni 382métert. Megindultunk abban a tudatban, hogy már csak a Badacsony túloldalára kell eljutni, hiszen ott vár a Balaton, a cél, és a feleségem, családommal.

 A badacsonylábdihegyi célba érkezve, rajtolni készültek a Kék Badacsony túra indulói. Bennünket előre hívtak, és egy túrázó hölgy döbbenten kérdezte meg tőlem, hogy mikor indultunk és honnan. Mondtam nek, hogy tegnap reggel Pétfürdőről. Így teljesítettük a 115 km-t 2336m pozitív szintemelkedéssel 26 óra 25 perc alatt. 

Asbóth György