Évek óta hagyomány, hogy az évi első komolyabb szervezett túránk a Szekszárdi-dombságba, a Bartina Teljesítménytúrára vezet. Három autóval, eltérő időpontokban indulva (a 42 km-en indulók 04:30-kor, a 30 és a rövidebb távokon indulók 07:00-kor) a kellemes -8 fokos hidegben a kelő nap sugarai már Szekszárdon fogadták a kissé megfogyatkozott, de így is 20 fő fölötti létszámú csoportunkat. A hosszabb távon indulók még a lenyugvó holdnak is integetve 6 óra után, a többiek fél kilenckor vágtak neki a kiválasztott távnak.

Az idő a hideg ellenére gyönyörű, a havas táj mesés, a felfagyott jeges lejtők és emelkedők rettenetesek. Még a tapasztalt túrázónak sem sok ideje maradt a táj szépségében gyönyörködni, mert folyamatosan a következő lépésnél rá leselkedő "veszélyekre" kellett koncentrálni. (ez persze csak a meredekebb kaptatóknál, vagy lejtőknél volt igaz)

Mivel évente megfordítják a rendezők a haladási irányt, most az első ellenőrző pont a Remete-csurgó forrásnál volt. Aki ide leért, az már néhány piruettet, vagy leszúrt rittbergert bemutatott és, ha szerencséje volt nem négykézláb érkezett a völgybe.

Innen természetesen közel hasonló szögű emelkedőn kellett visszajutni a dombtetőre, hogy hamarosan a Bati-keresztnél települt EP-nál megkóstolhassuk a szervezők által kínált forró teát, forralt bort. Óriási tömeg verődött itt össze, hiszen idáig együtt haladt a 15-30-42 km-es táv (habár a 42-esek ekkorra már jelentős előnyre tettek szert) és innen indult vissza Szekszárdra a "light"-osabb, 6 km-t választó csapat is. A következő etap viszonylag kelemes volt csak a Várhegy-kilátó előtt volt egy kis "mászni való", majd "lyukasztás", innen viszont egy pár száz méteres meredek emelkedőt kellett leküzdeni az erdőben, ahol nem is az emelkedő volt az akadály, hanem a letaposott havas-jeges ösvény. Itt bizony szükség volt a nemzetközi összefogásra és szerb-magyar egymást segítve jutott fel a hegy tetejére.

Lefelé haladva, út közben megcsodálva a Makovecz-tervezte fatornyokat érkeztünkKakasdra, ahol a szokott helyen, a település központjában, az EP-nél volt idő egy kis baráti beszélgetésre is forró teát, forralt bort kortyolva, egy kis hazait elmajszolva és erőt merítve az Öreg-hegy megmászásához. Most valóban nagy előnyt jelentett a túrabot (már akinek volt), ki lehetett támasztani vele és a csúszós emelkedőn is könnyebbé tette a haladást.

A túra további részére a hosszú lejtők és hosszú emelkedők váltakozása volt jellemző. Az ellenőrző pontokon csokit és melegítő italt lehetett "vételezni" és a lemenő nappal egyidőben, de ellenkező irányban, még megmászva búcsúzóul a Szekszárd feletti dombot (hogy mennyire hiányzott...), kényelmesen besétáltunk a Bakai iskolában berendezett célba.

Összességében a rendezők által jól előkészített, logisztikailag kifogástalanul támogatott túrán vettünk részt. Szépen felújították az útvonalak jelzéseit, a kilátók pedig maradandó élménnyel gazdagítják az ide látogatókat. Jelentősen gyorsult a számítógépes rendszer kiépítésével a rajtolás és a célba érkezés során a regisztráció. Köszönjük ezt a szép napot.

A túráról (a 30-as távról) sok képet találsz ide kattintva.